Ha görcsösen keresed a szerelmet, azzal csak elijeszted a férfiakat

Nemrég voltam egy önismereti rendezvényen, ahol az egyik lány elmesélte, hogy mennyire régen randizott. Hiába csinál különböző programokat, hiába van fenn a Tinderen, egyszerűen nem akar az a randi összejönni. Ahogy erről beszélt, teljesen belehergelte magát a dologba és mint egy hisztis kisgyerek, követelte magának, hogy történjen már valami változás az életében. Abszolút tudtam vele azonosulni, hisz én is rengetegszer éreztem hasonló tehetetlenséget. A szerelem és a párkapcsolat olyan területek az életünkben, melyeket képtelenség kontrollálni. Lehet, hogy te bármit megteszel, hogy összejöjjön, de van ott egy másik fél is, akin könnyen elbukhat a dolog.

Amikor a lány befejezte a kétségbeesett monológot, elhangzott a diagnózis: messziről süt róla a görcsös akarás. S bizony ezt a férfiak több kilométeres távolságból is megérzik. Mintha lenne egy hatodik érzékük erre, s azt a nőt, aki mindennél jobban vágyik a szeretetre, egy párkapcsolatra, nagy ívben elkerülik. Nemegyszer hallottam olyan sztorit, hogy a bulira valaki felvette a legszebb ruháját, felrakta a fullos sminket, mégse ment oda hozzá senki. Bezzeg, amikor épp nem akart ismerkedni és halál lazán jelent meg valahol, akkor nem tudta magáról levakarni a pasikat.

Senkinek nem kell egy olyan ember, aki görcsösen kapaszkodik a másikba. Ez az igazság. Ha belegondolok, engem is elijeszt, ha egy férfi túlságosan akar engem. Ilyenkor az emberben automatikusan megjelenik az ellenállás és tudat alatt benyomódik a „Menekülj" gomb. Talán azt érezzük meg ebben, hogyha valaki ennyire kapaszkodik belénk, az arra vágyik, hogy mentse már meg valaki, vagy legalábbis adja meg neki azt a szeretetet, amit önmagának nem tud megadni. Van ebben valamiféle kétségbeesés, amitől még soha egy ember sem vált vonzóvá.

Ez ebben az ördögi kör: te magad is tudod, hogy a görcsös akarásoddal csak elijesztesz magad körül mindenkit, mégis ott tombol benned és képtelen vagy elengedni. S ebben nem segítenek a nagy bölcsességek, miszerint „Ha elengeded, megkapod", hisz te sem azért vágyakozol valami iránt görcsösen, mert jó dolgodban épp nem tudsz mit csinálni.

Mégis, akkor mit tehet az ember? Én, amikor érzem magamon a görcsös akarást, kicsit hátralépek és tudatosan nem megyek fel a Tinderre és egyéb társkeresőkre, hisz ilyenkor tényleg olyan energiája van az embernek, amiből ritkán sül ki jó dolog. Ugyanakkor azt is elfogadom, hogy jó, most ez van, megint rám tört, hogy mennyire szeretnék egy férfit az életembe, nincs értelme hadakozni ez ellen. Hisz minél jobban ellenállunk valaminek, az annál jobban felerősödik, úgyhogy inkább hagyom, hadd öntsön el az érzés teljesen. Mint minden érzés, ez is elmúlik egyszer, csak türelmesen ki kell várni.

Azt gondolom, egy bizonyos kor után normális igény, hogy legyen egy párunk, viszont azt érdemes megnézni, vajon honnan ered ez a görcsös akarás bennünk. Talán gyerekkorunkban nem kaptunk elég szeretetet, hiába nyújtottuk a kezünket az édesanyánk felé? Ha belegondolsz, mikor érezted először az életedben, hogy nagyon szeretnél valamit, de nem kapod meg?

Az élet legtöbbször azért sem ad meg dolgokat, hogy tanuljunk belőle. Tanuljuk meg megérteni és megszeretni önmagunkat minél jobban, ne egy másik embertől várjuk a megváltást. S ha sikerült szívből elengednünk azt, amire görcsösen vágyunk, akkor egész biztosan gyorsan meg is fogjuk kapni. Ez az univerzum törvénye, ami általában mindig működik. De ha nem sikerül, akkor se essünk kétségbe. Akinek meg kell, az így is, úgy is meg fog érkezni az életünkbe.

Nyitókép: Shutterstock