Hülyét kapok, ha valaki még egyszer azt mondja: "Engedd el""

Ha pénzt gyűjtenék azoktól az emberektől, akiknek elhagyta a száját ez a mondat az irányomba: „Engedd el!", akkor már milliomos lennék. Olyan könnyedséggel dobálóznak ezzel a frázissal, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Párkapcsolatra vágysz? Ugyan, minek görcsölsz rajta? Engedd el, jön az majd magától! Babát szeretnél? Ha nagyon rágörcsölsz, úgysem fog összejönni, szóval inkább engedd el! Engedj el mindent, hiszen a bölcsek is megmondták, "Ha elengeded, megkapod", csak éppen azt felejtik el, hogy az elengedés a világ egyik legnehezebb dolga. Legalábbis nekem, bár ahogy a környezetemet elnézem, nem vagyok ezzel egyedül. Persze, mindenki nagyon okos, ha a másikról van szó, hisz baromi könnyű közhelyes, amúgy semmit sem segítő tanácsokat osztogatni. Aztán nem túl meglepő módon, ha bölcs embertársad kerül nehéz helyzetbe, ő ugyanúgy rágörcsöl a megoldásra.

Nem vagyok hülye, tisztában vagyok azzal, hogy lazábban kellene hozzáállni a dolgokhoz, nem jókedvemből szorongok és görcsölök, hanem mert jelenleg csak így tudom csinálni. Erre pedig rájön a szégyenérzet. Nem elég, hogy tehetetlen vagyok, mert nem tudom, hogyan érjem el, amire vágyok, még gáz is vagyok, mert képtelen vagyok elengedni. Köszi szépen, hatalmas segítség!

Az is előfordult, hogy annyira besokalltam a kudarcoktól, hogy ha rövid időre is, de szívből elengedtem a vágyaimat. Hatalmas megkönnyebbülés volt, de ugyanúgy nem jött szembe a nagy ő és ugyanúgy nem történt változás az életemben. Nyugodtabb voltam és jól esett nem pörögni azon, amin úgysem tudok változtatni. De ez sem egy csettintésre történt vagy azért, mert valaki nagy okosan azt mondta: „Engedd el!".

Valójában az elengedésre szerintem két megoldás van. Az első, hogy alázattal elfogadjuk a helyzetünket, amiben vagyunk. Most nincs párom, ez van, ezzel kell most együtt élnem és ebből kell a legtöbbet kihoznom. Az emberi szenvedés legfőbb oka, hogy folyamatosan ellenállunk annak, ami épp van. A második pedig az, hogy próbáljuk megérteni a dolgokat. Ok, most szingli vagyok egy ideje, de valójában rengeteget tanultam önmagamról ebben az időszakban, ami közrejátszik abban, hogy az vagyok ma, aki. Ha egyszer lesz párom, minden pillanatot értékelni fogok, amit majd együtt töltünk.

Szóval kedves Olvasó, kérlek, ne dobálgasd ismerőseidnek az „Engedd el!" frázist, inkább hallgasd meg őket és próbáld megérteni a fájdalmukat. Azzal sokkal többet segítesz.

Nyitókép: Shutterstock