Mi a hűtlenség mércéje?

Árpit nagyon régóta ismerem, előbb voltunk barátok, mint hogy megnősült volna. Bár azelőtt minden lányt bemutatott nekem, a feleségét nem ismerhettem meg az esküvőjük előtt, így a választása igencsak meglepett, hiszen a srác sosem arról volt híres, hogy konzervatív elveket vallott volna, szemben a feleségével, aki vallásos családból érkezett a házasságukba. De az emberek változnak, gondoltam, és örültem, hogy a barátom végre megtalálta azt a nőt, akivel leélné az életét.

Évekig úgy tűnt, hogy boldogok, született két gyermekük, és bár én ritkán találkozhattam Árpival, mert a felesége nem szerette, ha "nők legyeskednek körülötte", ha mégis összefutottunk, sosem panaszkodott a házasságára. Így aztán derült égből villámcsapásként ért, amikor felhívott, hogy elköltözött, nem megyek-e át segíteni és pár ital mellett kibeszélni a házasságát. Az italokról ugyan lemondtam, de másnap meglátogattam, hogy elmondhassa, mi vezetett Léna - az ő szemszögéből nézve igazságtalan - döntéséhez.

Amit addig tudtam, hogy Árpi rengeteget dolgozik, de bőségesen kiveszi a részét a gyereknevelésből, mindenben támogatja Lénát és az ő családját is. Azok a barátok, akik nálam sűrűbben találkozhattak vele, mindig azt mesélték, hogy Árpi eléggé gondterheltnek tűnik, amit ők a felesége viselkedésének tulajdonítottak, ezért az első kérdésem az volt, mi igaz a pletykákból.

"Lehet szidni Lénát, de azt csak én tudom, hogy a feleségem milyen ember valójában. Nem vettem volna el, ha nem éreztem volna, hogy ő az igazi. Szerettük egymást, boldogok voltunk együtt, sokat köszönhetek neki, amit én is igyekeztem viszonozni. Bárcsak mindenki olyan kapcsolatban élhetne, mint mi, gondoltam az első 10 évben, de ez már csak a múlt. Voltak gondjaink, de én mindig elkötelezett voltam felé. Léna mégis mindent eldobott, mérlegelés nélkül, amikor megtudta, hogy van egy másik nő is az életemben" - mesélte Árpi szomorúan, és bevallom, leesett az állam, amikor ezt kimondta, és nem azért, mert nem néztem ki belőle egy viszonyt, dehogynem. Gyerekkorunk óta, 33 éve ismerem őt, az lepett volna meg, ha kiderül, hogy 20 éve monogám kapcsolatban él. A meglepettségemet az okozta, hogy látszólag nem érti felesége döntését, pedig maga mondta ki: "van egy másik nő az életemben".

Mint kiderült, Árpi másképp gondol a hűségre, mint felesége. Noha közel 20 évig monogám életet élt, nemrég úgy érezte, szüksége van egy másik nő fizikai közelségére ahhoz, hogy továbbra is hű társa tudjon lenni Lénának. Amikor a nő "azonnali hatállyal kirúgta otthonról", az utolsó szó jogán még megpróbálta jobb belátásra bírni asszonyát, de ő hajthatatlan volt.

"Azt mondd meg nekem, mit jelent az elkötelezettség? Én soha nem hagytam őt magára, maximálisan kivettem a részem a gyereknevelésből, a háztartásból, az első pillanattól. Tudod mennyit dolgozom, tudod, hogy az én szakmámban a karriert nem adják ingyen, mégis ott voltam, amikor szükség volt rám. Amikor úgy döntött a testvére, hogy Magyarországra költözik, befogadtuk, én dolgoztam érte is, én tartottam el őt is, soha egy szavam nem volt, mert komolyan gondoltam, hogy jóban-rosszban. Ezzel szemben, amikor a bátyám házassága az alkoholizmusa miatt válságba került, és elvonóra ment, egy fűszálat nem tett keresztbe érte, és azt is rossz szemmel nézte, hogy több időt töltök a testvéremmel" -
panaszkodott keserűen, hozzátéve, hogy anyagilag, erkölcsileg,fizikailag támogatta felesége szüleit is, sokszor a saját özvegy édesanyja szorult háttérbe azért, hogy az anyósáék életét megkönnyítsék, mert Léna ezt szerette volna.

Amikor a felesége úgy döntött, hogy továbbtanul, akkor is támogatta, ő vállalta a nagyobb részt a háztartásból, hozta-vitte a gyerekeket óvodába, iskolába, különórákra, sokszor azt se tudta, merre van előre.

"És vigasztaltam, amikor elvesztette az állását, miközben ő az egyetlen, akin nem múlt, hogy előre tudtam lépni a munkahelyemen. Támogattam, amikor meghalt az édesapja, és orvoshoz vittem, amikor mély depresszióba esett emiatt. Ezzel szemben, ha az anyukámat el kellett vinni valahova, azonnal előállt a miért nem a bátyád vagy a nővéred viszi el szöveggel. És én vagyok a hűtlen?" - tette fel a jogos kérdést.

Pláne, ha otthon ez már a lehetetlen küldetés kategóriájába tartozik, mert egyik oldalról sincs rá igény, és ha mégis megtörténik, senkinek nincs benne igazi öröme?

Tekintsünk most el attól, hogy jut el két egymást szerető ember odáig, hogy már nem vágynak a másik érintésére, ölelésére, és attól is, hogy ha akarnák, fenn tudnák tartani az egymás iránti érdeklődést ezen a téren is. A kérdés szimplán az, hogy a szexuális hűség vajon mennyit nyom a latba, ha minden más működik?

Egyáltalán, miért gondoljuk azt, hogy hűségesek csak monogám kapcsolatban lehetünk? De az is kérdés, hogy érzelmi hűség és szexuális hűtlenség hogyan fér meg egymás mellett?

Valóban hűtlen volt Árpi a feleségéhez? Elkötelezett társa volt Léna a férjének? Mi a hűtlenség mércéje?

Nyitókép: Shutterstock