Akkor kezdtem hinni a monogámiában, amikor kiderült, hogy megcsal a feleségem

Korábban meséltem nektek egy történetet Kittiről és Zoliról, a párról, akik ugyan együtt maradtak, miután kiderült a férj viszonya, de sosem tudtak túllépni a múlton, és még évekkel a történtek után is "hidegháborúban" állnak egymással. Sári és Krisztián esete más, mert bár náluk is beütött a válság egy külső kapcsolat képében, a vétkes fél megkapta a feloldozást, túlléptek az afféron, és boldogan élik tovább a házaséletüket. 

A házasságban felmerülő probémákra nem feltétlenül a félrelépés a válasz, nem minden férfi és nő érzi a külső kapcsolatot megoldásnak a kapcsolati gondjaira. Ahogy nem minden viszonynak oka a rossz házasság. Sáriék esetében sem lehetett a kapcsolat megromlásáról, kiüresedéséről vagy elhidegülésről beszélni, bár a feleség szerint sosem izzott olyan magas hőmérsékleten közte és Krisztián között a levegő. 

"Mondjuk még ez sem igaz - kezdi mondandóját Sári -, ha eljutottunk a szeretkezésig, mindig nagyon szenvedélyesek voltunk, még Krisz is. De ő alapvetően azért nem az a pörgős, udvarlós, virágcsokrokkal és desszertekkel bombázós, erotikus dolgokat suttogós, szenvedélyes valaki. Teljesen más, mint amilyen férfiakkal korábban dolgom volt, akik mindannyian rajongtak értem, és ezt ki is mutatták."

Ami pedig rövid távon izgalmas, az hosszútávon simán válhat unalmassá is, és Sári számára nagyon azzá vált Krisztián állandó megértése, túlzott empátiája, a "nem akarlak birtokolni" dumája, a kezdettől hangoztatott "nem foglak elhagyni, ha megcsalsz, hisz nem vagy a tulajdonom" szövege, na meg a "legyen úgy, ahogy te szeretnéd" attitűdje. 

Megszületett a kislányuk, és Sári azt érezte, megőrül emellett a "Buddhaszobor-férfi" mellett, aki mindent meg akart helyette csinálni, kivette éjjel a gyerket a kezéből, hogy ő csak aludjon, mosolyogva nézett rá, időnként megcirógatva a karját, de ha addig nem lehetett az életükben szenvedélyről beszélni, akkor fél évvel a baba születése után modhatjuk, hogy egy szexuális sivatagban éltek

Forrás: Shutterstock

Sári megpróbálta megbeszélni a férjével, hogy nincs cukorból, felépült a szülésből, semmi nem fog történni, ha időnkét úgy néz rá, mint aki kívánja, ha a vágy hevében erősebben magához húzza, sőt erre vágyik. No meg némi rajongásra, szerelmes tekintetre, amire általában a nők... Krisztián bólogatott, megértette, megígérte, majd elmosogatott. Nyilvánvaló volt, hogy vagy semmit nem értett meg abból, amit a felesége elregélt neki, vagy nem akart változtatni. Sári ez utóbbira tippelt. Ekkor már 3 év telt el a szülés óta, ő pedig visszatért a munkahelyére, boldog volt, hogy végre megint dolgozhat, emberek között lehet. 

A férfiak még mindig mosolyogtak rá, bókoltak neki, mint azelőtt, és ő élvezte, hogy végre megint nőnek nézik. Nem akart ő semmi rosszat, szerette a férjét, tisztelte a családcentrikussága miatt, de férfiként már nem igazán tudott ránézni. Már nem erőlködött, hogy legyen szenvedélyesebb, már nem akart semmi újat vinni az ágyba, megelégedett a kicsit unalmas, mérsékelten kielégítő szexuális életükkel, hiszen ők ketten olyan jó pár voltak. 

Amíg hazafelé a vonaton beszélgetésbe nem kezdett egy féfival. Valami vezetékszakadás miatt álltak már fél órája, mindenki háborgott, és amikor a vele szemben ülő Péter mondott neki egy vonatos poént, bizsergést érzett. Felnevetett a viccen, ami Péternek nagyon tetszett, beszélgetni kezdtek, aztán Sári, rá semmiképpen sem jellemző módon, megadta a számát a férfinak, hogy ha úgyis minden nap egyidőben utaznak oda-vissza, egyeztetni tudjanak, hamarabb telik az idő, ha közben van kivel csevegni. Így kezdődött az affér, ami majdnem tönkretette a házasságát. 

"Péter jófej volt, vicces, lelkes, szenvedélyesen mesélt történeteket, olyan volt, mint azok a férfiak, akiktől Krisz karjaiba menekültem annak idején. Olyan, mint azok a srácok, akikből elegem lett, és inkább választottam egy nyugodt, szerelmes, becsületes férfit, akivel egyszer majd jó szülei lehetünk egy gyermeknek" - meséli Sári, aki nagyon bánja a félrelépését, de akkor úgy érezte, belefullad abba a posványba, aminek a házasságát, és főleg a szerelmi kapcsolatát érezte. Felüdülés volt számára az idő, amit Péterrel, némi lelkiismeret-furdalással, de úgy töltött el, hogy végre azt érezte, él. 

A viszony kiderült. Krisztián érezte, hogy ez a nő nem ugyanaz a nő, aki pár hete még arról beszélt, hogy legyen kicsit szenvedélyesebb, belenézett hát felesége telefonjába... Nem büszke rá, de érezte, hogy valami nem stimmel, tennie kellett valamit.

Forrás: Shutterstock

"Amikor feloldottam a billentyűzárat, azt mondtam magamnak, semmi gond, ha van is valakije, az nem komoly, és én mondtam, hogy nem fogom elhagyni, hiszen a szex az csak szex. De más az elmélet és más a gyakorlat. Amikor megláttam azokat az üzeneteket, melyeket Péter küldött neki, és elolvastam Sári válaszait, megfordult velem a világ. Ha addig nem hittem a kizárólagosságban, hát onnantól szigorúan a monogám kapcsolatok híve lettem" - mondja mosolyogva, ami néhány év távlatából talán érthető.

Nem tűnik úgy, mint aki szenved, és Sári sem mutat különösebb bűnbánatot. Nagyon másképp viselkednek, mint amire számítana az ember. 

"Sokáig fájt mindkettőnknek - mondja Sári -, igen, nekem is, mert éreztem, hogy a szerelmünket árultam el, a családunkat tettem kockára, de elválni egyikünk sem akart. Tudtuk, hogy erős alapokon nyugszik a kapcsolatunk, éreztük, hogy szeretjük egymást. Krisz nem hibáztatott, én viszont magamat nagyon is. Igazából ő is magát okolta."

"Amikor megláttam az üzeneteiket döbbentem rá, milyen sótlan vagyok. Hogy semmilyen formában nem mutattam ki a szerelmemet, azt gondoltam, ha felporszívózok, abból a feleségem érteni fogja, hogy szeretem. Nem értette, nem is csodálom" - magyarázza Krisztián, miért okolta önmagát, de ez már a múlt, amit csak azért mesélnek el, mert megkérdeztem, maguk között ez nem téma. Nem véletlenül tudnak az egészről szenvtelenül, tárgyilagosan beszélni, elengedték, túlléptek rajta. 

Sok újdonsággal nem szolgálhatnak, Sári lemondott a vad és szenvedélyes szeretkezésekről, bár Krisztián azért próbálkozik, néha egészen jól is sülnek el a dolgok, de a bőréből kibújni nem tud. Az erősségeikre koncentráltak, a szép dolgokat, közös örömöket hívták elő, arra fókuszáltak, ami mindig is jó volt a kapcsolatukban, és ezekre az alapokra építik tovább az életüket, sikerrel. Ők Helen Fischer pszichológus tipológiája szerint az építkezők. Akik úgy érzik, helyesen cselekedtek, a fogadalmuk, az elköteleződésük egymás iránt és a család szentsége olyan értékek, melyek sokkal fontosabbak Sári számára (is), mint egy izgalmas, ám veszélyes kaland. 

Jobb megoldás, mint egy állóháború, boldogabbak, mintha megrekedtek volna a vagdalkozás, felemlegetés szintjén, de ha innen tovább tudtak volna, vagy tovább tudnának lépni, új alapokra helyezhetnék a kapcsolatukat, de ez már egy másik történet... 

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek