Postpartum pszichózis: amikor kétségbeeséssel tölt el az anyaság

Nézem, ahogyan alszol. A hasadon fekszel, az arcod oldalra fordítva, a karjaid a fejed mellett pihennek. Néha megrebben a szempillád és mintha mosolyra húzódna a kis szád. Talán valami szépet álmodsz éppen. Elönti a szívemet a szeretet. Az az érzés, ami néhány hónapja még messziről elkerült engem.

Mindenki azt mondta, hogy anyává válni a világ egyik legcsodásabb élménye és én is alig vártam, hogy végre a karomba tarthassalak. Türelmetlenül számoltam a napokat, mikor telik le a 9 hónap, hogy már ne csak érezzelek a saját testem részeként, hanem meg is tudjalak ölelni, puszilni, láthassam, milyen az arcocskád – vajon kire hasonlítasz jobban, apára vagy rám? Tiszta szívből szerettünk és nagyon vártunk...Mégis, amikor végre átölelhettelek, nem éreztem semmit, amit úgy gondoltam, azonnal éreznem kellene. Semmit, kivéve a kétségbeesést. S ez megrémített. Vártam, hogy alábbhagyjon mindez, de csak egyre erősödött, így a levertség mellé lelkiismeret-furdalás is társult.

Forrás: Shutterstock

Néma kiáltás

Hát mi vagyok én? Anya? Nem, inkább szörnyeteg! - állandóan ez zakatolt a fejemben. Egy frissen szült anyuka nem így érez! Egy frissen szült anyuka bár fáradt, de boldog. Boldogan szoptat, pelenkázik, altat. Én azonban szenvedtem. Csak azt nem értettem, mitől.

Nem mertem szólni senkinek a gondolataimról vagy arról, mi játszódik le bennem. Tettem a dolgomat, ahogy minden édesanya – etettem, altattam, pelenkáztam, sétáltattam, ringattam, felkeltem éjjel, hajnalban... kívülről valószínűleg senki nem látott semmi gyanúsat, ám én tudtam, hogy valami hiányzik: a heves, mindent betöltő szeretet érzése a gyermekem iránt.
Szinte üvölteni tudtam volna, annyira akartam érezni... de nem éreztem. Csak a kötelességet. Így csináltam, amit csinálnom kellett, miközben szinte felemésztett ez a helyzet.

Nem vagy egyedül

Egyik nap, az altatást követően az interneten keresgéltem, amikor rátaláltam egy írásra, ami a gyermekágyi depresszióról, illetve ennek fokozatairól szólt. Itt hallottam először arról, hogy létezik egy jelenség, amikor a friss édesanya nem abba a cukormázas, rózsaszín világba csöppen, amit a magazinok és kismamás fórumok mutatnak, helyette kedvetlenség, állandó szomorúság, sírhatnék jellemzi a kedélyállapotát, de akár súlyosabb tünetek is jelentkezhetnek, ilyen esetben szülés utáni depresszióról vagy postpartum pszichózisról beszélhetünk. Megdöbbenve olvastam a Semmelweiss Egyetem oldalán, hogy a szülést követően a friss anyukák megközelítőleg 50-85%-a érez rövidebb ideig lehangoltságot, a hosszabban tartó, különböző komolyságú depresszió pedig nagyjából a nők 10%-át érinti. Bár cseppet sem vigasztalt, hogy más is átéli mindazt, amit én, kissé megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok egyedül és van kiút ebből a helyzetből.

A baby blues vagy gyermekágyi melankólia általában a szülést követő napokban jelentkezik és néhány hétig tart, fő tünetei pedig az állandó szomorúság és a síráskényszer.
Ennél kicsit súlyosabb a gyermekágyi szorongás, amelynél a fentiek mellett még egyéb tünetekkel is szembe kell néznie az édesanyának: szívdobogással, hidegrázással, reszketéssel és erős félelemérzettel. Ha pedig ezekhez még ijesztő gondolatok is társulnak, akkor az már szülés utáni kényszerbetegség.
A szülés utáni depresszióban szenvedőknél alvászavar, evési zavarok, memóriagondok, szociális elszigetelődés és a babához való negatív hozzáállás is megfigyelhető, amihez súlyos önvád és bűntudat társul.
A szülést követő lelki zavarok legsúlyosabb formája pedig a szülés utáni pszichózis (postpartum pszichózis) amelynél már téveszmék, hallucinációk is gyötrik az édesanyát, és ahol akár már a gyilkosság és öngyilkosság gondolata is felmerülhet benne. Utóbbi esetben azonnali orvosi segítségre van szükség!

Nézem, ahogy alszol. Elönti a szívemet a szeretet. Mély, erős és mindent felülíró szeretet. Pont olyan, amilyennek elképzeltem. Talán nem jött azonnal, amikor a karomba zártalak. Talán engem is megérintett a bizonytalanság, a félelem és a reménytelenség szele... talán legyűrt a gyermekágyi melankólia, de felülkerekedtem rajta. S most itt vagyok, melletted vagyok – szeretlek és óvlak, ameddig csak élek.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek