Férfivélemény: Attól, hogy találkozom a barátaimmal, még szeretlek!

Egy ideális világban, ha a férfiember nagy nehezen össze tud hozni valami programot a barátaival, akkor az asszony csókot hint a homlokára, azt mondja „kellemes szórakozást, üdvözlöm a fiúkat!". Örül párja örömének, hogy az újra találkozhat pajtásaival. Ugyanez fordítva: ha a hölgy végre le tud szervezni valamit a lányokkal valamelyik estére, és ezt közli szíve választottjával, a férfi biztosítja megértéséről, és kellemes csajos estét kíván. Ismétlem: egy ideális világban. A valóság azonban gyakran kiábrándítóbb...

Ahhoz már hozzászokhattunk, hogyha valamelyik pajtásunk összejön valakivel, egy időre eltűnik a társaságból. Valljuk be, mi is így vagyunk ezzel: ha egy friss kapcsolatba kerül az ember, egy időre elhanyagolja a barátait, és minden szabadidejét új kedvesével tölti. Aztán persze beáll a rend, és a barátokkal és a szerelemmel is lehet ugyanúgy időt tölteni.

Egy egyszerű példa az életből: összejöttem egy lánnyal, a kapcsolat elején annak rendje és módja szerint sok időt töltöttünk együtt, de amikor elmúlik az újdonság varázsa, és már nem (csak) rózsaszín szűrőn keresztül lát mindent az ember, a barátaival is szeretne találkozni. És a kezdeti havi 1 alkalomból könnyen háromheti 1, vagy kétheti 1, neadjisten' heti 1 alkalom lesz, amikor összeül a csipetcsapat.

Mi is így tettünk, amivel férfi szemmel semmi gond nincs, de aztán megkaptam, hogy ő számomra csak sokadlagos, és a barátaim fontosabbak nála. Na álljunk már meg egy pillanatra, kisasszony! Attól, hogy nem az egész hetet töltöm vele, vagy a szabadidőm nem 100%-át, még ne kapjak a fejemre, hogy elhanyagolom, mivel erről szó sincs! Csupán arról van szó, hogy másokkal is találkozom, és másokkal is jól érzem magam.

Tudom, most sokan arra gondolnak: miért nem mutatod be a többieknek, és ha baráti esemény van, viszed őt is magaddal? Ez is megtörtént, de vannak olyan típusú barátnők, akiket nem lehet mindig vegyíteni a nagyobb társasággal, mert nem túl kompatibilisek egymással. Megesik az ilyesmi, ezzel semmi gond nincs. Azzal viszont van, ha kisajátítanak minket.

Fordítsuk meg a helyzetet: sosem jutna eszembe megsértődni, ha a szerelmem azt mondaná nekem, hogy most nem közös program lesz, hanem elmegy valahová a barátnőivel. Fel sem merülne, hogy ebbe többet kéne belelátnom, mint ami. Egy harmonikus kapcsolatban tiszteljük egymás személyes terét, mert egész egyszerűen nem lehet nonstop, sülve-főve együtt lenni: az ember a családjával és a barátaival is szeret időt tölteni (jobb esetben), és ez így is van rendjén.

Persze az sem áldásos, ha átesünk a ló túloldalára, és alig látjuk egymást, mert egy-két kegyelemestét leszámítva minden időnket a haverokkal töltjük – ebben az esetben viszont valami más lehet a probléma, amit érdemes minél előbb megoldani, ha továbbra is párkapcsolatban szeretnénk élni.

Nyitókép: Shutterstock