Nem értem, miért gondolják úgy egyesek, hogyha valaki nem csak velük foglalkozik, akkor az azt jelenti, nem szereti őket igazán. Ha nem csak velük tölt időt, hanem másokkal is. Miért lenne ez baj?
Egy ideális világban, ha a férfiember nagy nehezen össze tud hozni valami programot a barátaival, akkor az asszony csókot hint a homlokára, azt mondja „kellemes szórakozást, üdvözlöm a fiúkat!". Örül párja örömének, hogy az újra találkozhat pajtásaival. Ugyanez fordítva: ha a hölgy végre le tud szervezni valamit a lányokkal valamelyik estére, és ezt közli szíve választottjával, a férfi biztosítja megértéséről, és kellemes csajos estét kíván. Ismétlem: egy ideális világban. A valóság azonban gyakran kiábrándítóbb...
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogyha valamelyik pajtásunk összejön valakivel, egy időre eltűnik a társaságból. Valljuk be, mi is így vagyunk ezzel: ha egy friss kapcsolatba kerül az ember, egy időre elhanyagolja a barátait, és minden szabadidejét új kedvesével tölti. Aztán persze beáll a rend, és a barátokkal és a szerelemmel is lehet ugyanúgy időt tölteni.
No, de mi van akkor, ha kedvesünk túlságosan hozzászokik a kiemelt figyelemhez, és utána is igényli azt?
Egy egyszerű példa az életből: összejöttem egy lánnyal, a kapcsolat elején annak rendje és módja szerint sok időt töltöttünk együtt, de amikor elmúlik az újdonság varázsa, és már nem (csak) rózsaszín szűrőn keresztül lát mindent az ember, a barátaival is szeretne találkozni. És a kezdeti havi 1 alkalomból könnyen háromheti 1, vagy kétheti 1, neadjisten' heti 1 alkalom lesz, amikor összeül a csipetcsapat.
Mi is így tettünk, amivel férfi szemmel semmi gond nincs, de aztán megkaptam, hogy ő számomra csak sokadlagos, és a barátaim fontosabbak nála. Na álljunk már meg egy pillanatra, kisasszony! Attól, hogy nem az egész hetet töltöm vele, vagy a szabadidőm nem 100%-át, még ne kapjak a fejemre, hogy elhanyagolom, mivel erről szó sincs! Csupán arról van szó, hogy másokkal is találkozom, és másokkal is jól érzem magam.
Tudom, most sokan arra gondolnak: miért nem mutatod be a többieknek, és ha baráti esemény van, viszed őt is magaddal? Ez is megtörtént, de vannak olyan típusú barátnők, akiket nem lehet mindig vegyíteni a nagyobb társasággal, mert nem túl kompatibilisek egymással. Megesik az ilyesmi, ezzel semmi gond nincs. Azzal viszont van, ha kisajátítanak minket.
Fordítsuk meg a helyzetet: sosem jutna eszembe megsértődni, ha a szerelmem azt mondaná nekem, hogy most nem közös program lesz, hanem elmegy valahová a barátnőivel. Fel sem merülne, hogy ebbe többet kéne belelátnom, mint ami. Egy harmonikus kapcsolatban tiszteljük egymás személyes terét, mert egész egyszerűen nem lehet nonstop, sülve-főve együtt lenni: az ember a családjával és a barátaival is szeret időt tölteni (jobb esetben), és ez így is van rendjén.
Persze az sem áldásos, ha átesünk a ló túloldalára, és alig látjuk egymást, mert egy-két kegyelemestét leszámítva minden időnket a haverokkal töltjük – ebben az esetben viszont valami más lehet a probléma, amit érdemes minél előbb megoldani, ha továbbra is párkapcsolatban szeretnénk élni.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
