Attól, hogy belekezdünk egy párkapcsolatba, még nem szűnünk meg egyénként létezni. Te ugyanúgy te maradsz, a te háttereddel, csomagoddal, gondolataiddal és preferenciáiddal, és a szerelmed is az marad, aki volt, ezeket pedig mindkét félnek meg kell tanulnia tisztelni.
Az nem lehet, hogy kérdés nélkül odaadod mindenedet a másiknak, és nem szabad hagynod, hogy ő megfosszon az egyéniségedtől. Ugyanúgy, ahogy te sem léphetsz át bizonyos határokat a másikkal szemben. Az időddel ugyanúgy te rendelkezel, ahogy megmarad a döntésjogod is. Az egészséges alapokon nyugvó párkapcsolatnak ugyanúgy része a saját szabadság, és nem kell egy nemtelen masszává deformálódni. Az "én" attól még nem szűnik meg, és onnantól kezdve nem csak a "mi" marad.
Határok szükségesek ahhoz, hogy megvédjük magunkat fizikailag, mentálisan és érzelmileg. Egy párkapcsolatban a határok segítenek abban, hogy megőrizzük az önállóságunkat.
Attól, hogy párkapcsolatban élsz, nem szabad kiirtani a szókészletedből a nemet. A te egyéni igényeid ugyanolyan fontosak maradnak. Ha valamit nem akarsz, nem erőszakolhatod meg magadat csak azért, hogy kedvezz a másiknak. A másik pedig nem várhatja el tőled azt, hogy mindenre igent mondj, csak azért, mert ő azt szeretné. Továbbra is te rendelkezel az időddel. Ha valamihez nincs kedved, vagy valamire nincs időd, nem kell minden esetben hegyeket megmozgatnod azért, hogy kielégítsd a párod igényeit.
Sok konfliktus keletkezik csupán azért, mert mindenki cipeli a saját csomagját. Egy-egy nézeteltérésnél nem is feltétlenül a két félről van szó, hanem sokszor csak korábbi sérülések vetülnek ki a jelenlegi élethelyzetekre.
Ha az egyik fél például betegesen féltékeny, annak nagyon sok esetben semmi köze sincs az aktuális partnerhez, bár akaratlanul is kivetül rá. Nem neked kell felelősséget vállalni a másik múltjáért vagy tetteiért. Támogassátok, szeressétek és gyógyítsátok egymást kölcsönösen, viszont nem lehet teljesen átvállalni a másik terheit, és megbirkózni azokkal.
Attól, hogy egy párt alkottok, az nem jelenti azt, hogy bármelyikőtök megszűnne individuumként létezni. Nem adhatod fel az egész lényedet valaki más miatt, és ezt ő sem teheti meg érted. Attól, hogy együtt vagytok, te, a te hobbijaid, a preferenciáid ugyanúgy léteznek és számítanak. Pont úgy, ahogy a másik félnek is.
Az embernek néha szüksége van arra, hogy egyedül legyen, és fel tudjon töltődni. Ez akkor sem változik meg, ha párkapcsolatban élünk. Mindenkinek szüksége van a privát szférára, a másiknak pedig ezt biztosítani kell. Nem lesz rosszabb attól egy párkapcsolat, ha nincsenek összenőve a felek, hiszen jogod van a magánélethez, az énidőhöz és az érzelmeid megéléséhez párkapcsolaton belül is.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.