Nem baj, ha utálod a karácsonyt, de ne tedd tönkre az enyémet!

Mindkét csoport véleménye mellett bőven sorakoznak érvek, amiket nem feltétlenül muszáj megérteni. Elég, ha csak elfogadod. Azt viszont nem vagyok hajlandó elfogadni, amikor mások erőszakos viselkedése teszi tönkre a karácsonyi hangulatomat.

Nem érdekel, mit vettél a pasidnak!

És az sem, hogy az anyádnak mit szánsz. Ha nem vagyunk rokonok, barátok vagy jó ismerősök, akkor légyszi, ne kezdd el nekem felsorolni az ajándékok listáját! Nem is ismerem azokat a személyeket, akikről szó van, és attól még, mert egy helyen dolgozunk, vagy ugyanoda járunk edzeni, nem lettünk barátok. És csak kínos az egész. Én bólogatok, és vigyorgok, hogy milyen kreatívan megoldottad a helyzetet - hiszen az ember nem akar bunkó lenni. De már a beszélgetés közben sem emlékszem egyetlen tételre sem.

Azt sem kell elmesélni, hogy néz ki a lakásod!

Hasonlóan, mint az előző példa: én is díszítem az otthonom, gondos odafigyeléssel szépítem a környezetem. De nem tolom bele mindenki arcába, hogy az adventi ajtódíszemhogyan passzol a függönykarnisra tekert fenyőgirlandos dekoráció színvilágához. Mert tisztában vagyok vele, hogy ez csak nekem fontos. És ez így van rendjén.

"Mennyi pénzt szántál karácsonyra?"

Ez az a kérdés, amitől azonnal feláll a szőr a hátamon. Először is, kinek mi köze hozzá? Másrészt pedig miért számít ez? Nem arról kellene szólnia az ünnepnek, hogy együtt vagyunk, jókat eszünk, társasozunk, beszélgetünk, és szarunk a világ minden bajára? Nyilván mindenki annyit költ, amennyit megengedhet magának. De ez nincs összefüggésben azzal, hogy kinek milyen minőségű az ünnepe, éppen ezért teljesen okafogyott már a kérdés is. Persze azoknak nyilván nem, akik versenyt és cirkuszt csinálnak az egészből.

"Az egész ajándékozás pénzkidobás!"

Rendben, akkor te ne vegyél senkinek semmit! De ettől még mások jókedvét nem kellene letörnöd a negativitásoddal. És persze ettől én még boldogan fogom odaadni, amit vettem. De mi lenne, ha megkímélnél a savanyú kommentjeidtől? Cserébe én nem traktállak azzal, hogy kinek mi lesz a meglepetése. Ez a kölcsönös elfogadás lényege.

"Minek állítasz karácsonyfát arra a pár napra?"

Először is, csomóan képesek vagyunk hetekig gyönyörködni a feldíszített fában, nem csupán néhány napig. De semmi baj, ha te nem veszel fenyőfát. Vannak olyan életszakaszok, amikor ez teljesen érthető. Sőt, én azok feje felett sem törnék pálcát, akik sosem állítanak fát. Mert semmi közöm hozzá. De ilyen alapon én is megkérdezhetném, hogy te minek utazol el nyáron arra a pár napra? Hiszen annak is vége lesz egyszer, és sok pénzbe is kerül.

"Nem csak ilyenkor kell szeretni egymást!"

Ez tény. De ezt a véleményt egyébként úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az ember ne érezze magát szar alaknak azért, mert karácsonykor kicsit jobban odateszi magát. Hiszen valóban fontos, hogy az év többi napján se feledkezzünk meg egymásról. De attól még, mert szeretném, ha mindenki örömét lelné abban, amit tőlem kapott, nem kell azt feltételezni, hogy máskor nem foglalkozom velük.

Nyitókép: Shutterstock