Az ünnep közeledtével az emberek nagyjából két táborra szakadnak. Azokra, akik elmerülnek a karácsonyi hangulatban, feldíszítik a lakást, lelkesen gyújtják meg vasárnap az adventi gyertyákat, szerzik be az ajándékokat és azokra, akik hatalmas sóhajok kíséretében, szemforgatva grincseskednek.
Nem gondolom, hogy mindenkinek azonosan kellene gondolkodnia, vagy úgyanúgy kellene éreznie, hiszen pont attól szép a világ, hogy sokszínű. Ehhez a sokszínűséghez pedig az is hozzátartozik, hogy másképpen éljük meg akár az ünnepeket is.
Mégis, az utóbbi években egyre több olyan emberrel találkozom, akik számára nyűg a karácsony
– és hozzáteszem, minden egyéb jeles nap is. Nem tudom, hogy korábban is ilyen sokan voltak-e, a „grincsek" vagy én lettem érzékenyebb mostanában, de amikor a tizedik ember kezd el sóhajtozni nekem, hogy már december elején elege van az egész hajcihőből – holott lássuk be, olyankor még el sem kezdődik igazán –, akkor komolyan elgondolkodom azon, vajon velem van-e gond? Én ugyanis szeretem ezt a hajcihőt.
Oké, azt nem bírom, amikor októberben megjelennek a csokimikulások az üzletek polcain, meg azt sem értem, amikor valaki már novemberben felállítja a karácsonyfát, de a decemberi készülődés és hangolódás szerintem kifejezetten üdítő dolog.
Lásd meg az ünnep szép oldalát
Engem legalábbis feldob, amikor előkerülnek a pince mélyéből vagy a padlás rejtekéből a különféle díszek, hogy elfoglalják helyüket az étkezőasztalon, a polcokon és az ablakokban.
Szeretem az este meggyújtott gyertya fényét és amikor elfújjuk, akkor az olvadt viasz és a füstölgő kanóc jellegzetes illatát, a forralt bort, a habos kakaót, a mézeskalácsot.
Szeretem, mert az évnek ez az időszaka teljesen más, mint a többi és a változatosság – hogy egy újabb közhelyet elsüssek – gyönyörködtet. Mégis sokszor úgy érzem, hogy egyszerűen nincs kivel megosztanom ezt az örömöt a szűk családomon kívül, akik szerencsére szintén szeretik ezt a hangulatot. Körülöttem mindenki csak lohol és zsörtölődik, hogy már megint be kell szerezni az adventi koszorút, és nem tudja, mit főzzön szenteste, hogy utálja a rokonait, de most majd megint bájolognia kell velük karácsony alkalmával, legvégül egy rakás pénzt költ olyan emberek ajándékaira, akiket egész évben alig látott. Pedig az ünnep – a karácsony pedig főleg - ennél többről szól. Vagy akkor szóljon egyszerűen másról! Igen, vannak kötelező körök és vannak olyan családok is, ahol elvárás, hogy a száznegyvenedik rokon is kapjon valamit – teljesen feleslegesen.
Rajtad múlik...
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy valójában rajtunk múlik, hogyan éljük meg az ünnepeket. Nem szereted Józsi bácsit, de ott pöffeszkedik a karácsonyi vacsorán? Kit izgat? Köszönj neki udvariasan, aztán egész este nem is kell felé nézned. Beszélgess helyette Mariska nénivel vagy játssz a gyerekekkel. Ne arra koncentrálj, kit nem szeretsz a társaságban, hanem arra, hogy ki az, akivel jól érzed magad. Biztosan akad legalább egy rokon a meghívottak között, akivel kijössz. Az ajándékokra kiadott pénz pedig akkor sem lesz kevesebb, ha egész decemberben morogsz miatta...
Ne hagyd, hogy ezek a dolgok az egész karácsonyi időszakot megmérgezzék, és rányomják a bélyegüket az év egyik legkülönlegesebb időszakára.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
