"Ma végre bepasizol!" - és hasonló okosságok...

A hölgy amúgy csinos, jókedvű, életvidám, dolgozó negyvenes két fiúgyermekkel, és - mily' botorság - azt meri állítani, hogy neki bizony jelenleg nincs szüksége egy pasasra ahhoz, hogy jól érezze magát. Ami még megragadott a beszélgetésben, az, hogy ezzel fejezte be: az egyedüllét nem feltétlenül jelenti a magányt.

És tényleg! Van úgy, hogy az ember párkapcsolatban él, és mégis úgy érzi: fényévekre van attól, hogy teljesnek érezze magát. Nyilván akad köztünk számtalan olyan nő, akinek a párja vagy a férje nem igazi társ. Nem tudja vele megosztani a problémáit, vagy csak felületes odafigyelést kap, és az estéik tartalmatlan társalgással telnek el - tartalommal teli meghallgatások helyett. Erre mondják, hogy valaki társas magányban él.

Ennek legfőbb célja, hogy egyszer majd habos, fehér ruhában, lefátyolozott arccal odaálljunk az oltár elé szívünk hercegével. Na, eddig tartott a romantikus filmrészlet. A valóság nem mindig ilyen. Időnként színesebb, ugyanakkor fárasztóbb. A közös életben összeveszések, kibékülések, boldog percek és csalódások váltják egymást. Sajnos van, akinek az elsőből és az utolsóból jut a legtöbb.

Ebből következően elérhet valaki arra a pontra, amikor úgy érzi, hogy már egyedül is jobb, mint egy mérgező kapcsolatban. De mivel emberek vagyunk, mindig él bennünk a remény. Hogy legközelebb majd más lesz. Hogy szebb és jobb lesz. Hogy majd tanulunk az elkövetett hibákból. De valahogy hajlamosak vagyunk mindig ugyanabba a folyóba lépni... Ami aztán ugyanúgy elsodor minket, mint korábban.

Ők valóban élvezik, hogy oda mennek, ahova akarnak, és akkor, amikor akarnak. Igaz, hogy senki nem vásárol be helyettük, ellenben senki nem is szól bele abba, hogy mit vásároljanak.

Ezzel a néhány gondolattal nem az volt a szándékom, hogy leszóljam a házasság amúgy bevált intézményét, hiszen én magam is ebben élek, és többé-kevésbé működik is. Mindössze tolmácsolni szerettem volna azon hölgyek álláspontját az egyedüllétről, akiket folyton a pasizással zaklatnak. A válasz így hangzik: "Köszike, egyedül is jól érzem magam a bőrömben, amíg nem érkzik el a szerelem!"

Nyitókép: iStockphoto