Férfivélemény: A párod fontosabb a szüleidnél és a gyerekednél is!

Vagyis az lenne az ideális, ha megváltozna... Hiszen általában hogyan néz ki egy ember életútja? Megszületik egy családba, iskolába kerül, elkezd dolgozni, közben kapcsolatai lesznek, amikből aztán lesz olyan is, ahol összeköltöznek, megházasodnak, gyerekük születik. Tehát abból a családból, ahova születtél, eljutsz egy másik családba, amit te hoztál létre. Akinek ettől merőben eltérő tervei vannak, az ne is olvasson tovább, mert számára semmi érdekeset nem tartogat ez a cikk!

A család, amibe születtél, egész életedben fontos marad, de mégis átalakul a szerepe. Ahogy egyre önállóbb leszel - mert ugye, az leszel? -, akaratlanul is megváltozik a viszonyotok. Először a szüleidnek kell megbarátkoznia azzal, hogy az ő kicsikéjük felnőtt, kezdi a saját életét élni, és akár saját családot alapít. Majd a te családodban is lejátszódik ez a folyamat, lesznek gyerekeid, akik idővel kirepülnek. És akkor ki marad ott? A párod. Ha eddig jól csináltátok...

Ezt kellene megérteni, hogy bizony, a párod a legfontosabb ember az életedben. Hiszen tőle megkaphatod azt a szeretetet, amit egy család nyújt. Azt a kötetlen, felszabadult, elmélyült kapcsolatot, amit egy barátság is ad - és ezen kívül még sok mindent mást. Azt a fajta intimitást, ami csak egy párkapcsolat sajátja. Mert ő lesz ott melletted minden pillanatban, a nehéz élethelyzetekben - vele fizeted a lakáshitelt, altatod a gyereket és bújsz este ágyba.

Tehát amikor a kapcsolataid már nem csak a tapasztalatszerzésről szólnak, és nem ott tartasz, hogy kiderítsd, valóban olyan-e egy lány puncija, mint egy meleg almáspite (a lányok meg képzeljék oda a saját alternatívájukat), akkor ideje ezt az egészet komolyabban venni.

Amikor gyereketek születik, akkor nyilvánvalóan az első pár évben az ő életben tartása és boldogsága a legfontosabb. Feltétel nélkül szeretitek, és könnyű azt érezni, hogy ő az életetek egyetlen értelme. Eleinte szép, magasztos gesztusnak tűnik mindent mögé sorolni és fürdőzni abban a boldogságban, amit egy gyermek tud adni.

De hosszú távon valójában önző dolog azt hinni, hogy ő mindig itt lesz nektek. Mert ezzel egyfajta elvárást is támasztotok felé. Hogy nektek szükségetek van rá, a jelenlétére. Ezzel pedig csak megnehezítitek az elszakadást. Így lesznek aztán a fiúkból még 40 évesen is az anyjukkal élő pasik...

A gyermek években még elválaszthatatlanul ragaszkodik hozzátok szerelmetek gyümölcse, függ tőletek, rajong értetek, később viszont egyre jobban önálló lesz (ugye, te is ezt szeretnéd?), és ezzel egyre több űrt hagy maga után. Ezt pedig csak úgy tudod pótolni, ha van melletted valaki, aki törődik veled. És nemcsak napközben, egy sör vagy egy kávé mellett, hanem este is, amikor elcsendesedik a ház, és magadra maradnál.

Mert az emberek nagy része csak az életünk egy bizonyos szakaszában tölt be központi szerepet. Kezdetben a szülők, a testvérek, majd a legjobb barát, aki mindenben a cinkosunk, később a párunk és a gyerekeink. Viszont egyedül a párod az, aki attól a ponttól kezdve, hogy belép az életedbe, (ideális esetben) halálodig a legeslegközelebb marad hozzád. Akivel osztoztok gondolatokban, érzelmekben és egymás testén. Egy ember, akivel vér szerint nem vagytok rokonok, mégis mindenkinél jobban magadba engeded.

Ezért is fontos, hogy olyan ember mellett kötelezd el magad, akiről azt gondolod: érdemes rá, hogy az életed legfelső dobogójára állítsd - és ő is ugyanígy tenne veled. Ha pedig találtál egy ilyet, akkor legyél tisztában vele, hogy ez felelősség. Természetesnek veheted, hogy mindig ott lesz melletted, de ez csak akkor igaz, ha valóban megkapja azt a mennyiségű és minőségű törődést, amit érdemel.

Nyitókép: Shutterstock