"Dontvörri, bí hepí!" - Anyád…

Elrontottál valamit? Dehogy! Csak rosszul értelmezed a helyzetet, hiszen igazából ennek így kellett lennie. Legszívesebben beülnél egy sarokba, és minden erőddel sajnálnád magad? Balgaság. Mondj 10 pozitív dolgot, nézz meg egy cicás videót, és minden egy csapásra megoldódik! Ha esetleg nem lenne egyértelmű az irónia, most kérlek, olvasd újra az elejétől, szarkasztikus felhanggal!

No, nem azt mondom, hogy a fentieket egy az egyben hülyeségnek tartom. A problémát inkább a pozitív hozzáállás kierőszakolásában látom. Abban, amikor valaki azt hiszi: csak akkor lehet boldog, ha minden helyzetben optimista, csak a jót éli meg, és minden helyzetből csak azért is ki akarja hozni a jót. Ennek elég egyszerű oka van: vannak helyzetek, amikben nincs semmilyen jó, és pont.

Vegyünk néhány példát! Kidobott a pasid/csajod. Kirúgtak a munkahelyedről. Ezek elég hétköznapiak. Ha kicsit komolyabb irányba megyünk: elvesztettél egy közeli hozzátartozót. Nem tudod kifizetni a gázszámlát. Úgy érzed: az életed zsákutcába érkezett.

És akkor itt jönne be az örök optimista megoldás: keretezzük át a helyzetet, és lássuk meg, hogy mi a jó benne! Valószínűsíthetően képesek leszünk magyarázatokat találni. Ha a fenti példáknál maradunk: kidobott a csajod/pasid és kirúgtak a munkahelyedről - ez egy új kezdet lehetősége.

Vagy folytatva: keressünk valami pozitívat abban, hogy elvesztettünk valakit, alig jövünk ki a fizetésünkből vagy egzisztenciális válságba kerültünk! Bárhogy is akarjuk ezt pozitívan kimagyarázni, az egy nyakatekert, erőltetett valami lesz, amiben elég nehezen fogunk hinni.

Félreértés ne essék! Nem arra szeretnék bárkit is buzdítani, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, üljön le egy sarokba, dülöngéljen előre-hátra, és gondolkozzon azon, hogy miért is szörnyű ez a világ. De mi lenne, ha esetleg belegondolnánk abba, hogy nem vagyunk egyformák? És esetleg előfordulhat, hogy valakinek nem az örök és sok esetben kierőszakolt pozitivizmus a megoldás a problémájára. Sőt, esetleg az csak tovább gördítené a kilátástalanság szakadékába.

Hogy teljesen őszinte legyek, engem módfelett fel tud zaklatni, ha valaki le akarja nyomni a torkomon az örök szivárványos napsütéses világ képét, ami mindenki számára elérhető (különféle segédanyagok nélkül is), csak úgy kell gondolni, hogy létezik.

Elfogadom, hogy vannak olyan személyek, akik képesek erre. Ez szuper. Tényleg! Cserébe annyit kérnék, hogy fogadjuk el: nem mindenki ilyen. Ez teljesen rendben van. Azt gondolom, hogy ha valaki kedveli ezt az irányt, és szereti a folyamatos pozitív keretezést, az arra is képes, hogy örüljön annak, hogy az emberek különbözőek. Mennyire uncsi lenne már, ha mindenki egyforma lenne, nem? Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem kell szégyellnie magát annak, aki szomorú/nincs jó napja/ épp nem látja totál rózsaszínben a világot. És persze legyen világbéke is!

Nyitókép: Shutterstock