Vicces vagy horror sztorik a gyerekszobából

Mi pedig szorgalmas ovisokként besegítettünk neki: minden dupla konnektorba facsavarokat dugdostunk... Anyám visszatért, és sokkos állapotban megszámolta: éppen hússzor történt meg a csoda, hogy nem rázott meg minket az áram. Ezt a történetet totálisan felháborítónak tartottam - egészen addig, ameddig én magam is anya nem lettem.

Aztán egyszer úgy esett, hogy a wc-n töltött magányos perceimből visszatérve megpillantottam, hogy a kisfiam egy szarvasmarha ellését nézi a YouTube-on - és akkor megvilágosodtam. A szülői lét állandó. Elkezdődött, amikor elkezdődött, viszont nem ér véget sosem. Lehetetlenség minden pillanatban tudatosan, óvatosan és tökéletesen csinálni. Néha becsúsznak hibák. Sokszor súlyosak is.

Amikor kapáltam a kertben, a gyermek pedig a jéghideg, koszos vízzel teli esővízgyűjtő dézsába vetette magát, hiszen pár hónappal azelőtt az még a kis babakádja volt... Ami ekkor történt, az engem is meglepett: kínban vergődve, sírva vagy nevetve, de valahogy mindenki felfedte a kártyáit. Hiába... az anya bakik nem maradnak titokban.

Mint tudjuk, a gyerek utánozva tanul: így eshetett meg, hogy egy ovis paradicsomot csukott a laptopba, hiszen anya is így csinálta... a reggelit a melegszendvics-sütővel.

A munkahelyre szombaton becipelt dedet sem lehetett elég gyorsan felvilágosítani minden tiltólistás dologról: így esett meg, hogy a bank vészjelzője "véletlenül" megszólalt, a rendőrség pedig rövidesen megjelent.

Az olajradiátor megsimogatása, a csiga szarvának alapos megnyalogatása és a popsikrém megkóstolása már egyáltalán nem vicces kategória, pedig mindegyik anya "félrenézése" alatt következett be.

Ha már a horrornál tartunk: az alatt a három perc alatt is sok hajmeresztő dolog megtörténhet, amíg anya átveszi a küldeményt a postástól (szerintem a gyermekek képesek meghajlítani az időt). Például kimászik a járókából, elsétál a konyhába, felmászik a pultra, kiveszi a kenyérvágó kést a fiókból, aztán nem érti, ennek a rengeteg "elintézett dolognak" vajon miért nem örül a visszatérő szülő...

A tökéletes anyák - és a gyermektelenek - nyugodjanak le: a gyerekek szerencsére az összes történetet túlélték. Brit tudósok pedig bebizonyították, hogy minden gyermek összefirkálja egyszer a falat, és olyan kölyköt sem hordott még a hátán a bolygó, aki ne evett volna legalább egy falatot a drága anyaföldből... Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy továbbra is minden anya maximálisan megpróbál figyelni a gyerekeire - még akkor is, ha ez nem mindig sikerül...

Nyitókép: Shutterstock