Internetes társkeresés? Egy vicc az egész!

Szingli lettem ismét. Bevallom, ez nem kevés riadalommal tölt el. Nem, nem azon aggódom, hogy miképp fogom eltartani magam vagy kihez fogok szólni - hiszen van munkám, vannak barátaim, családom –, inkább azon, hogy hol vannak a normális pasik?

Nyolc évig jártunk az exemmel, mígnem arra az elhatározásra jutottunk – közösen, szépen megbeszélve a dolgot –, hogy húzhatjuk egymás idejét, de valójában, a szívünk mélyén mindketten tudjuk, hogy a kapcsolatunk kifulladt. Valami elmúlt, megváltozott, s bár nem öljük egymást, mégis azt érezzük mindketten, hogy ebből nem lesz holtomiglan-holtodiglan. Így inkább elváltak útjaink. Békében, csendben, szeretetben. Néhány hónapig mindketten gyászoltunk, míg egy nap felhívott, hogy randija lesz. Nem engedélyt akart kérni, csupán egy gesztus volt részéről, hogy tőle tudjam meg, ne majd valamelyik közös barátunk mesélje el. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogy

Ezer éve nem kellett ilyesmin töprengenem... Szórakozóhelyen nem akartam bohóckodni, munkahely vagy baráti társaság kizárt.

Elit társkereső - szánalmas felhozatal

Arra jutottam, hogy nem marad más, csak a net. Felregisztráltam egy társkeresőre. Valami fizetősre, mert hát, akkor adjuk meg a módját, ráadásul úgy véltem, hogy a beugró kicsit előszűri a közönséget. Hát elég naiv voltam, mert azt mondhatom így két hét használat után, hogy életemben nem csalódtam még ekkorát. Az igénytelenség netovábbja volt az egész.

Az első ilyennél csak meglepődtem, és azt hittem ő a ritka kivétel, de nem. Ahogy nézegettem a profilokat komolyan nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek? És nem csupán a külső miatt.

Akadt, aki bevallotta, most ugyan van valakije, de csak pár hete tart a dolog, így lehet, hogy nem is ő az igazi... meglehet, hogy én vagyok az, nézzük meg. Most komolyan?
A másik egy épkézláb mondatot sem tudott leírni. A sorait olvasva azon méláztam, hogy vajon diszlexiás, részeg vagy simán nem is magyar?
De a legjobban az tetszett, amikor az egyébként pocakos, kissé kopasz úriember megkérdezte a pontos méreteimet (mell-derék-csípő, kg, cm), mert neki a 170 cm, 50 kg, 90-60-90 paraméterű lányok a zsánerei. Vajon ő tükörbe nézett már?
Az egyszerű, se köszönés, se írkálás, csak puritán „Dugunk?" üzenetről már nem is beszélek.

Nem vagyok hülye picsa, nem kívánom a társamtól, hogy luxusautóval hurcoljon, felkapott éttermekbe járjunk vagy a Maldív-szigetekre vigyen nyaralni. De azt szeretném, ha legalább nagyjából ismerné a helyesírás szabályait, ha nem Baby-nak szólítana az első üzenetváltáskor vagy nem a mellméretem érdekelné a legjobban. Túl nagyok az igényeim?

B.K. olvasói levele.

Nyitókép: Shutterstock