Bántalmazás esetén árt a hallgatás: van, hogy egy napon múlik az élet...

Mondom ezt saját tapasztalatból és mondom annak okán, hogy gyógyult túlélőként és szakemberként évek óta foglalkozom bántalmazott nőkkel, gyerekekkel. Pontosan tudom, miről beszélek, hiszen amíg én is csak könyvekből tanultam erről az egészről, valami lényegit mégsem tudtam. Ezt a lényeget csak akkor értettem meg, amikor belülről, a saját bőrömön tapasztaltam meg az éveken át tartó poklot - a fiammal együtt.

Azóta bizonyos kérdéseket soha nem teszek fel. Másokat, amikről azt tanították, szakemberként soha nem lenne szabad, azokat viszont igen. Szembesítek és kimondok dolgokat, mert pontosan tudom, ez nem hagyományos pszichológiai út, amikor hagynom kell valakit megtalálni a saját válaszait, mert itt egyetlen napon is múlhat az élet.

Jól segíteni egy bántalmazó kapcsolat esetén nagyon nehéz. Nehéz, mert lehet, hogy a bántalmazott családja, barátai, a szomszédok pontosan látják, mi történik, de egy részük nem képes elhinni, hogy valóban igaz lehet, amit kívülállóként tapasztalnak, éreznek és azt is valljuk be, számos esetben a saját védelmük érdekében sokan nem nyújtanak segítséget a bajba jutott embernek. Akik pedig valóban szeretnének segítő kezet nyújtani, nem tudják, mikor tesznek jót, milyen módon tudnak úgy beavatkozni, hogy az áldozat emiatt ne kerüljön rosszabb helyzetbe, hiszen egy nem jól megválasztott közeledés és segítő szándék sok esetben az ellenkező hatást váltja ki. Az áldozat félelemből tagadni kezd, kihátrál a helyzetből, és szinte mindig felerősödik a kontroll vagy a bántalmazás, hiszen a bántalmazó pontosan érzékeli, áldozata esetleg felébred, megerősödik, tehát az ő lába alatt ingoványossá válik a talaj.

A másik dolog, hogy soha nem szabadna úgy kezelni a bántalmazottakat, hogy megkérdőjelezzük történeteik és érzelmeik igazságát, hiszen éppen ezt vették el tőlük folyamatosan. Ha így teszünk, csak a bántalmazást folytatjuk. Soha nem szabadna úgy kezelni, mint egy beszámíthatatlan valakit, akit pátyolgatni kell, hanem éppen ellenkezőleg, újra meg kellene erősíteni önmagában, abban, hogy képes lesz felállni és új életet kezdeni. S ami talán a legfontosabb, aki nem élt ilyesmiben, annak fogalma sincs arról, mennyire röhejesnek hangzanak azok a tanácsok, amiket adnak: például hívja fel az áldozat az adott éttermet, mert az egy titkos szám és ott tudni fogják a megadott jelszó miatt, hogy baj van. Ezzel óriási probléma van: egy bántalmazott mindig kőkemény kontroll alatt van. Pontosan azért, mert a bántalmazó mindent el fog követni, hogy áldozata ne tudjon segítséget kérni. Mesélhetnék összetört telefonról, laptopról, eldugott kocsikulcsról és bezárt ajtókról.

Forrás: Shutterstock

Ha valaki valóban segíteni szeretne, két dolgot figyelembe kell vennie. Az egyik, hogy gondosan válassza meg a helyszínt és az időt, soha ne a bántalmazó előtt tegyen utalást arra, hogy látja, mi történik és soha ne kérdezzen rá a bántalmazó előtt arra, hogy a másik fél hogyan érzi magát. Egy erőszaktevő mindig figyel minden apró rezdülésre, ez túlélésének és manipulációjának az egyik kulcsa: pontosan tudja, ha az áldozata ráébred, mi történik vele, ha elkezd erősödni, az ő fölénye oda – csúnyán fogalmazva – odalesz a tápláléka, ezért mindent el fog követni, hogy letörje vagy éppen egy hamis napfényes időszakot produkálva újra magához láncolja a másikat.

A másik fontos dolog, hogy bár minden szakembernek azt tanítják, segítő beszélgetések esetén tilos megmondani bárkinek is, mit kellene tennie, ez a technika ebben az esetben nem működik, sőt, többet árt, mint használ. Árt a hallgatás, mert ha látjuk, hogy aki terápiára jár, bántalmazó kapcsolatban él, de ennek még nincs tudatában, vagy magának sem meri bevallani, esetleg azért nem lép, mert retteg a következményektől, akkor igenis szembesíteni kell azzal, hogy mi történik vele. A szembesítés segít tudatossá emelni a helyzetet, segíti a rálátást, s bár ez nagyon nehéz és hártyavékony terep – mennyit és hogyan mondhatok erről, hogy ne menekülést vagy bezárkózást váltsak ki -, mégis elindíthat egy folyamatot, melynek során segíthetjük az áldozatot a bántalmazó kapcsolatból való kilépésben.

Anno, amikor belül már mindent tudtam és tudtam azt is, mi lesz a következménye, ha maradunk, de még nem mertem kimondani, elmentem egy kollégámhoz, akit remek szakembernek tartok. Meséltem neki az életünkről: nem arról, hogy engem és a fiamat bántanak, hanem arról, hogy szorongok és furcsa dolgokat tapasztalok magamon, a gyerekemen, de legfőképpen a férjemen. Hallgatott egy ideig, majd nagyon szelíden és nyugodtan rám nézett és ennyit mondott:

- Kata, nekem mindig azt tanították az egyetemen, soha nem mondhatok ilyet, de úgy érzem, most muszáj: csomagolj össze, amilyen hamar csak lehet és gyertek el onnan, mert az elmondottak alapján életveszélyben vagytok. Napokon múlik az életed. Meneküljetek.

Megfogadtam a tanácsát és eljöttünk. Ez a mondat akkor a lelkembe égett és a gyógyulásom után megfogadtam, én sem fogok hallgatni.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek