Vajon mi, felnőttek miért nem tudjuk úgy szeretni önmagunkat, ahogy a szüleink szerettek minket? Még mindig élénken él bennem az emlék, hogy nagymamám a hideg, téli reggeleken forró kakaót készített, és bekapcsolta a zenét, hogy vidáman induljon a napom iskola előtt. Anyukám pedig a konvektorra tette az aznapi szettemet, hogy meleg ruhákba bújhassak. Mindig is utáltam a korai kelést, ezek a kis rituálék azonban megszerettették velem a hajnalokat. Igazi boldogság volt így felnőni és érezni a gondoskodást, amit tőlük kaptam.
Felnőttként viszont hagyjuk, hogy a rohanó világ teljesen bedarálja a mindennapjainkat. Hajt minket a megfelelési kényszer, csak néha állunk meg egy picit, hogy törődjünk magunkkal.
Most nem olyan dolgokra gondolok, mint a vásárlás vagy az evés-ivás. Tény és való, hogy az "énidő" eltöltése során jólesik egy finom kávé - ahogyan az is szuper, ha megleped magad egy új ruhával. Ezek mind fontos dolgok. Ám attól, mert időnként teszel egy-egy ilyen gesztust önmagad felé, még nem biztos, hogy teljesen boldog és elégedett leszel. Ennél egy kicsit mélyebbre kell ásni.
Szerinted mik azok az örömök, amelyekhez nem kellenek külső tényezők? Ezek bizony a belső erőforrásaid - ingyen és bérmentve hozzájuk férhetsz a nap bármely pillanatában. Akkor szereted magad őszintén, ha olyan tiszta érzelmekkel fordulsz magad felé, amelyekkel a szüleid is tették egykor. Amikor azokból a belső erőforrásokból merítesz, amikhez önmagadon kívül senkire és semmire nincs szükséged.
Például veszel egy forró fürdőt vagy zuhanyt, miközben tudatosan elengeded az aznapi negatív gondolataidat. Beburkolhatod magad egy finom, bolyhos takaróba, hogy élvezed a meleg, békés hangulatot, ami áraszt. Kiülsz a szabadba, és elmerengsz a természet szépségein: melegedsz a napsütésben, beszippantod a lágy szellőt, gyönyörködsz az ősz színeiben, vagy nézed a hóesést. Esetleg kikapcsolsz minden okoskütyüt magad körül, és meditálsz egy kellemes zenére.
Én azokban a pillanatokban tudom igazán megélni az önmagam iránti szeretetemet, amikor szépítkezem, és gondoskodom magamról - úgy, hogy nem egy férfi kedvéért teszem. Hiszen többnyire mikor törődsz a testeddel hosszú órákon át? Természetesen randi előtt...
Töménytelen energiát ölsz a készülődésbe valakiért, akivel aznap találkozol életedben először - önmagadért viszont ritkán teszed meg, pedig magaddal éled le az egész életedet.
Ezért egyik nap eltávolítottam az összes nemkívánatos szőrszálat a testemről - annak ellenére, hogy tél van, nincs pasim, és bulizni sem megyek. Bár nem látja senki, mi van a ruhám alatt, én pontosan tudom - és ez itt a lényeg. Nagyon jólesett végigsimogatni a pihe-puha bőrömet, és - egy férfi visszajelzése nélkül is - szépnek, vonzónak érezni magam. Hány olyan szépséges fehérneműd van, ami hosszú ideje porosodik a szekrényben, mert mindig a megfelelő alkalomra vársz, hogy viselhesd? Mi történne, ha egyik nap felvennéd a magad örömére, és szexinek éreznéd magad? - Úgy, hogy nincs különösebb célod vele.
Szeretnéd tudni, mi a belső erőforrásod? Az a döntés, hogy nem mások kedvéért ápolod és szereted magad - hanem pusztán csak azért, mert létezel...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.