Van, akinek az ígéretes élete "kisiklik" pár elcseszett döntés miatt, van, aki kikupálódik, összeszedi magát, és nagy meglepetéseket okoz. Körbenéztem az ismeretségi körömben - és érdekes dolgokat láttam. Általánosságban elmondható az, hogy akik általánosban a tanárok kedvencei voltak - a mindig példás, kitűnő tanulók-, ezt csak kevéssé tudták érvényesíteni és kamatoztatni a későbbi "felnőtt" életükben.
Egyáltalán nem élnek rosszul, mondhatni átlagosan jó életük van, de igazság szerint semmi kiemelkedőt nem tettek. Nem különösebben sikeresek semmiben. Oké, nem is mindenkinek vannak világmegváltó tervei, de azért lássuk be: ha valakinek felkínálkozik egy remek lehetőség, akkor nem mondja azt, hogy: "Ahhhhhh! Nekem ugyan nem kell!"
Aztán jönnek is kontrának azok, akik még csak jó tanulók sem voltak, annál inkább csínytevők. Akikből igazán semmi jót nem néztek ki a nevelőink, mert valamiért kilógtak a sorból. Furcsa, hogy - ugyancsak a környezetemben megfigyeltek alapján -, bizony belőlük lettek kiemelkedő tehetségek, akikre most furcsa és képmutató módon olyan emberek "büszkék", és érzik egy kicsit maguknak a sikereiket, akik gyerekként bírálták és csesztették őket.
Egyszer olvastam valahol, hogy a matek korrepetálások országa vagyunk - és ez nagyon találó. Még mindig az a trendi, hogy amiben a gyerekünk gyengébb, abban próbáljuk felzárkóztatni egy átlagos szintre. Külön tanárhoz járatjuk, plusz órákat vetetünk vele, hogy ne maradjon már le olyan nagyon Juliskától meg Pistikétől - mert az milyen szégyen, nem igaz?
Így pedig szerencsétlen kölyöknek nem jut sem ideje, sem energiája olyasmire, amiben jól teljesít, hogy abban legyen nem még jobb, hanem kiemelkedő, vagy éppen kiváló!
Toljuk a kölyköt, hogy rommá tanulja magát, hogy felvegyék a legmenőbb középiskolába. Miközben, ha körbenézel, te magad is látod: ha valakinek megvan a magához való esze a való élethez - és nem csak az iskolapadhoz -, akkor is lehet belőle "valaki", ha egy gyengébb suliba jár.
De közben elég időt tud fordítani számára értékes tevékenységre, ami még kedvére való is, és fel is tölti. Mondjuk, sport, zene, képzőművészet, akármi. Aranyos, bájos dolog, amikor a szülők a közösségi oldalakon rommá osztogatják a gyerekük kitűnő bizonyítványát "büszkeségem" címmel, de szerintem várjunk ezzel még egy jó 20-30 évet!
Az iskolákban jellemzően "elfelejtik" megtanítani, hogy a személyiségednek folyamatosan fejlődni kell - erre pedig önmaguktól csak igen kevesen jönnek rá. Annak, hogy ez sikerülni fog-e, semmi köze sincs hozzá, hogy általános iskolában a gyereked kitűnő tanuló-e vagy sem. Mint ahogy a bizonyítványoknak sincs köze ahhoz, mennyire lesz sikeres az életben.
Elhiszem, hogy igen király dolog dicsekedni a porontyoddal, aki bezsebelte az összes dicséretet az évzárón, de ne hitesd el vele - ahogy önmagaddal sem -, hogy ez belépő egy sikeres és teljes élethez!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.