

Gyakran érzed, hogy itt az ideje, hogy végre nemet mondj a párodnak, de bármennyire is feszít, hogy kimond a véleményed, nem tudod megtenni. Bólogatsz megint, mint mindig, és szenvedsz tovább egy párkapcsolatban, ami elvileg boldog... Csak éppen nem őszinte. Ismerem a helyzetet, én is sokáig voltam benne.

Forrás: 123rf
Olyan párkapcsolatban éltem, amelyben tojáshéjakon lépkedtem
Egy sok éves párkapcsolatomban képtelen voltam nemet mondani. Inkább nem mondtam semmit vagy kiköhögtem egy igent, miközben valójában teljesen más szerettem volna mondani. Miért nem álltam ki magamért? Nem ahhoz voltam hozzászokva és hiányzott hozzá az önbizalom. Ugyanis aki nem képes nemet mondani, az valahol éppen olyan lelki sérült, mint amilyen én voltam.
Gyerekkoromban gyakran nem volt opció a nem szó. Meg kellett tennem, amit elvártak tőlem, amit rám erőltettek. Ha ellenkeztem, akkor szembe kellett néznem a szankciókkal. Nem én vagyok az egyedüli, aki ezt átélte. Mások is kaptak szeretet- és figyelemmegvonást, haragot, kiabálást, akár verést is, ha nemet mondtak.
Szomorú, hogy sokunkat ebben a szellemben neveltek fel. Csakhogy nem vagyunk pirosban virító szolgálólányok! Nem szabad mindenre azt mondani: „Igen, uram”.
Ha nem mersz nemet mondani a párodnak, mert félsz attól, hogy megbántod, megharagszik, összevesztek, netán bosszút áll, az nem igazi párkapcsolat. Pláne akkor, ha ő tudja, hogy megrögzött konfliktuskerülő vagy, és visszaél vele.
Így lehet hosszú évekre a kínzópadra küldeni magunkat, és mélyen aláásni az önbecsülésünket, a méltóságunkat. A párunknak nevezett vámpír személyes vérflaskája leszünk, aki kénye-kedve szerint szürcsöli a vérünket, mert úgysem mondunk neki nemet. Maximum akkor, ha kifogytunk és elcsoffadtunk, ami felér egy kiégéssel, egy idegösszeomlással.
Az „igen” mindenre megoldást kínál – látszólag
Az igen ajtót nyit a párod szívéhez, ahol szeretetet és figyelmet kapsz. Igent mondani könnyű és kényelmes, nem kell vesződni vele, főleg nem megmagyarázni. Az igen egyenlő a párod boldogságával. De mi lesz veled? Megmondjam?
Aki képtelen nemet mondani, az soha nem lesz boldog. Hogy is lenne, mikor mást sem csinál, csak megtagadja a vágyait, az érzéseit, a véleményét, mindent, ami önmaga? Közben pedig néma csendben szenved.
Egy valódi párkapcsolatban – amelyben két érett felnőtt vesz részt – természetes dolog nemet mondani. Ez nem valami legenda, nem azt próbálom veled elhitetni, hogy Atlantisz létezik. De tudnod kell: jogodban áll azt mondani: NEM. Méghozzá anélkül, hogy bármiféle negatív következménnyel néznél szembe. Megteheted. Sőt, kell is! Ugyanis ez egy kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat alapja. Felszabadít minden szolgalelkű nőt (és férfit), őszinte szeretetet, kölcsönös tiszteletet és empátiát visz a kapcsolatba, ha tiszteletben tartja a saját határait.
Ha a párunk egy érett ember, akkor meg sem kell neki magyarázni, hogy miért nem az a nem. És ha mégis magyarázkodnunk kell – higgadtan, jól átgondoltan –, nem köt bele. Hanem megért. Nem csak önmagunkkal teszünk jót, ha érvényesítjük az akaratunkat és kielégítjük a vágyainkat. A párunkkal is jót cselekszünk, mert nem csapjuk be. Egy valóban érett felnőttet azzal bántunk meg, ha a saját kárunkra akarunk a kedvében járni, és nem vagyunk vele őszinték.
Értsék már meg a nemfóbiában szenvedők: ezzel a szóval nem a kapcsolatra mondanak nemet. A megfelelő ember mellett ezzel soha nem teszik kockára a viszonyukat. Igenis lehet, és olykor kell is szeretetteljesen, de határozottan visszautasítani a másik felet. Elhiheted: létezik a boldogító nem. Amikor kimondod: felszabadul a lelked, és örömtáncot jár, mert kiálltál önmagad mellett.
Nyitókép: 123rf
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!