El nem tudom képzelni, hogyan vetemedhet valaki ilyesmire. Hogy okozhat valakinek elégtételt egy gyengébb élet kioltása, egy védtelen élőlény megkínzása?! Ráadásul feltehetőleg csak egy kis teknős kaki miatt. Egyáltalán, aki ennyire gyűlöli az állatokat, az miért megy állatkertbe? Azért ment oda, hogy direkt bántson egyet? Ha igen, akkor ez baromi ijesztő!
Leszögezném, hogy hiába hasonlítják sokan össze, nagyban különbözik a teknős megölése a szurikáta esetétől. Hiszen ott egy meggondolatlan gyerek hirtelen, reflexből cselekedett. Nem volt benne szándékosság, nem direkt akarta bántani a szurikátát, ideje sem volt kigondolni ilyesmit. Csupán megijedt, talán fájt is neki, és eldobta az állatot, ami fájdalmat okozott. Nem keresett egy nagy követ, és nem zúzta halálra szánt szándékkal.
És nagyon nagyban különbözik azon állatok megölésétől, akiket az élelemért vágnak le. Őket is nagyon sajnálom, ugyanúgy egy-egy élet mind. De azért nem ennyire bántó, mert az ő halálukat senki sem nézi elégedetten, élvezettel.
De te állatkínzó, te mi a fenét képzelsz ilyenkor magadról? Istent akarsz játszani és hatalmat gyakorolni a védtelenek fölött? Hát elárulom, hogy csupán egy beteg elméjű, gyáva kis féreg vagy, és nincsen semmi isteni abban, amit ilyenkor teszel. Semmi fennkölt nincs abban, hogy egy erőben hozzád fel nem érő, képzelt ellenfelet legyőzöl. A felelősség elől meg bezzeg futsz, mint a nyúl.
Mit érzel egyébként ilyenkor? Te, aki azt a teknőst szétverted, aki a kutyádat megkínoztad, aki a sünt felgyújtottad! Érzel egyáltalán bármit is? Milyen volt látni? Láttad, ahogy fáj neki, hallottad a hangját? Élvezted, te elmebeteg? Hát hogy voltál képes?!
Megtennéd a szomszéd kis kedvencével? Hát persze, hogy megtennéd, ha olyan kedved támad, vagy ha valami hülyeség miatt megharagszol rá. És attól tartok, a gyerekével is megtennéd, ha nem félnél a büntetéstől. Mert te romlott vagy, aggasztóan romlott, és nem vagy közénk való. De mégis hogyan jutottál idáig? Mi történt veled, amitől azt gondolod, hogy ez normális? Nem. Inkább soha nem akarom megérteni, jóérzésű ember ezt nem tudja megérteni.
Mert nekünk, jóérzésű embereknek, ez borzasztóan fáj. Ránk marad az undorító mocskod, nekünk kell helyrehozni, amit tettél. Te addigra elégedetten továbbsétálsz, ahelyett, hogy próbálnád legalább enyhíteni a következményeket. Otthagytad a teknőst szenvedni, ahelyett, hogy valami kamu szöveggel segítséget hívtál volna. Azt mondják, óriási fájdalmai voltak. Miattad.
És így a teknősért - akinek az életével te mit sem törődtél - annak a gondozónak szakad meg a szíve, aki végigkísérte apró kora óta, aki sajátjaként szerette, aki hivatásból és nem kötelességből törődött vele. Neki kellett megtalálnia, neki kellett néznie a szenvedését és döntenie az elaltatásáról. A felgyújtott sünért azok sírtak, akik próbálták megmenteni és végignézték, ahogy minden igyekezet csődöt mondott.
A bántalmazott, megnyomorított kutyád vagy cicád sorsa azok lelkét bántja, akik pénzt, időt, energiát ölnek bele, hogy meggyógyítsák, ápolják és megfelelő gazdát találjanak neki. Mindig mások aggódnak, mások fizetnek, mások sírnak.
Nem kívánok neked rosszat, mert nem vagyok olyan, mint te. De azt kívánom, hogy vállalnod kelljen a felelősséget, és kapd meg a büntetésed. Azt kívánom, hogy nézz magadba, szembesülj a tetteddel, és végre szabadulj meg attól a tehertől, amitől ilyen ember lettél! Azt kívánom, hogy soha többet senki ne kövessen el szándékosan hasonlót! Lehet, hogy most túlzottan felhúztam magam, de addig talán nem is tudok teljesen megnyugodni, amíg le nem zárul az ügy.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.