Gyors, taktikus és bátor vagy? Akkor neked jutalom jár! Itt és most. Nem kell éveket várnod, hogy a tehetségeddel utat törhess magadnak. Ellenfeleid arctalanok: nem vágnak pofákat, nem tesznek megjegyzéseket - és még a főnök rokona sem tud beelőzni, így nem kell meghallgatnod a "sajnálom, de..." kezdetű bullshitet. Ha te vagy a legjobb, te nyersz. Mert ez a tökéletes világ.
Most képzeld el, hogy mindez csak három kattintásnyira van tőled! Rajtad múlik, mikor lépsz be, és meddig maradsz. Csak net legyen és fűtött (jelen esetben hűtött) szoba, a többi nem számít. Oké, ilyenkor anyukád sopánkodik, a nőd meg "felteszi a lemezt", mert szerintük túl sok időt töltesz "ott" - de ők kit érdekelnek? Nem tudják, hogy itt végre te lehetsz a legjobb - hülye lennél kihagyni egy ilyen lehetőséget!
Ez a fenti gondolatsor ismétlődik egy megszállott gamer fejében. Ismersz ilyen embert? Vagy talán érintett valaki a családodban? Akkor ez a cikk segítség lehet.
A fejlett világ pszichológusai évek óta kutatják, hogy miért választják sok millióan a virtuális valóságot a saját életük helyett. A jelenség hivatalosan is addikció vagyis függőség, bár a kezelésére még nincsen általánosan elfogadott megoldás.
Az iroda-bolt-lakás szenthármasában gürcölve sok férfinak hiányoznak az ősi, egykor kizárólag nekik szóló tevékenységek, mint a vadászat, a harc és az ezekkel járó beavatási szertartások. Erre a nagyon is valós lelki szükségletre adnak húsbavágóan hiteles választ a számítógépes játékok. Ezzel pedig semmi baj nincsen addig, amíg megmarad egyszerű szórakozásnak.
De ha a gamer csak szökőévente megy el sörözni a haverokkal, "nincs ideje" egy barátnőre a játék miatt, és a munkahelyén is sejtenek valamit a dologból, akkor baj van.
A szenvedélyes játékostól a magát szó szerint halálba játszóig széles a skála: Japánban már neve is van azoknak a 18-35 év közötti pasiknak, akik a számítógépükön keresztül élik meg az emberi érzelmeket, és évek óta nem látott a bőrük napfényt. De ne legyünk naivak, nem csak a távol-keleti országok küzdenek ezzel a jelenséggel!
Egy érintett ismerősöm a játék betöltésének pillanatát ahhoz az izgalomhoz hasonlította, mikor valaki a dealerére vár. Kemény hasonlat, tudom, mégis igaz: bár a kábítószerekkel ellentétben itt nem kerül a szervezetbe függést okozó, idegen anyag, ám az agyban lejátszódó folyamatok ugyanazok. A játék adta felhangolt, örömteli állapotot a gamerek jutalomként élik meg - és végső soron az ekkor felszabaduló hormonjaik függőjévé válnak.
A leszokás pedig terápia nélkül lehetetlen.
1. Ne bagatellizáld el!
Ez igenis egy betegség, ami megpecsételi a szeretett ember életét. Ha az addikció kialakult, ne reménykedj a múló évek gyógyító erejében: ide szakorvosi segítség és családi összefogás kell!
2. Értsd meg!
A játékba ölt szenvedély és idő csupán figyelemelterelés egy nagyobb problémáról. Ez lehet egy elhanyagolt érzelmi igény, sikertelenség vagy frusztráció, amit a játékos a virtuális világban ellensúlyoz. Ne a számítógépes játékot és a függőt okold, hanem lásd meg a gond mögötti valós nehézségeket!
3. Mozduljatok ki!
Hiába zsörtölődsz vagy zárod akár páncélszekrénybe a PC-t, a függőség valódi oka ezektől nem fog elmúlni. A probléma felismerése és a szakember felkeresése után igyekezzetek igazi élményekkel megtölteni a beteg életét: baráti kapcsolatok, új hobbi, sportok - minden, ami sikerélménnyel és endorfinnal ajándékozza meg az erre kiéhezett testét és lelkét.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.