A Pán Péter szindróma csapdájában

Már pöttöm koromban meg is mondtam a mamának, hogy én már gondoskodom magamról, csak hagyjon ott a telken egy tömött pénztárcával. Mert nagyjából ennyit gondoltam a felnőtt életről: nálam van a pénztárca, és azt vehetek meg magamnak, amit csak akarok.

Így nem csoda, hogy a 25-40 éveseknek van egy olyan rétege, aki elég komolyan Pán Péternek képzeli magát, és valahogy az istennek se képes felnőni. A szociológusok által utóserdülőkornak nevezett állapot, a Pán Péter szindróma nem elismert mentális betegség. Bizonyos mértékben nagyon sokakra ráillik, enyhébb formában generációs sajátosságnak mondható.

Túlféltő, "helikopter" szülők

A szülők, akik folyamatosan a gyerekek felett köröznek, sosem bíznak rájuk felelősséget, minden csalódástól óvják őket. Sokszor ezt még akkor sem hagyják abba, amikor a gyerekek már felnőttek. Mindez pedig megnehezíti az önálló élethez szükséges készségek elsajátítását.

Társadalmi és gazdasági problémák

Az elhúzódó tanulmányok, a magas megélhetési költségek és a munkahelyek bizonytalansága egyrészről valós problémát jelentenek, másrészről jó kifogásként szolgálnak. Nem véletlenül lakik a Pán Péterek nagy része a mamahotelban. És ha még a párkereséssel is problémáik vannak, akkor hiányzik az egyik legnagyobb motiváció is a felnőtt élet megkezdéséhez.

Sok fiatal életéből hiányzik a vonzó felnőtt minta...

A 20-as és 30-as éveikben járók közül sokan főleg túlhajszolt, az álmaikról lemondott, kizsigerelt felnőtteket látnak maguk körül. Ők pedig nem akarnak olyanná válni.

A bőség zavara

Manapság elméletileg szinte bármit kezdhetünk az életünkkel, és a gyermeklétben benne van a jövő összes lehetősége. Sokak számára kiválasztani egy életutat és elindulni rajta azt jelenti, hogy feláldozzák a többi lehetőséget. Ezért sokkal megnyugtatóbban hangzik, hogy amíg nem kötelezted el magad, addig még bármi lehetsz - és döntened sem kell.

A Pán Péterség viszont ahhoz vezet, hogy az illetőből a végén semmi sem lesz. És ahogy halad az idő, csak egyre jobban belesüpped abba az állapotba, amire a következők jellemzőek:

• Kerüli a felelősséget, az elköteleződést az élet minden területén (munka, párkapcsolat stb.).
• Ha mégis van kapcsolata, valószínűleg egy túlgondoskodó "Wendy" típus mellett köt ki.
• Kizárólag az élvezeteket hajszolja, és csak a mának él.
• Nem vállal az életkorának megfelelő tevékenységeket (pl. munka).
• Csak álmokat kerget, de nem tesz értük semmit, nincs valós jövőképe, reális céljai, tervei.
• Sikertelenségéért mindig másokat hibáztat.
• Annyira fél a magánytól, hogy görcsösen próbál mindig a figyelem központjában lenni.
• Nincs önbizalma, nem bírja a kritikát, nem tudja kezelni a csalódásokat és a visszautasítást.
• Könnyen megsértődik, és hogy ettől védje magát, gyakran felveszi a "leszarom attitűdöt".
• Nem ismeri be a problémáit, és gyakran inkább az alkoholhoz vagy a drogokhoz menekül előlük.

Persze, ha időnként gyermeteg módon viselkedsz, azzal még semmi baj, ha mindig visszatérsz a normális, korodhoz méltó életbe. Az is teljesen rendben van, hogy unikornisos köntösben iszod a reggeli kávédat. De ha a tipikus ismérvekből több is illik rád, érdemes elgondolkoznod azon, hogy merre tartasz, hová akarsz eljutni, és miért is vársz hozzá a tündérporra.

Nyitókép: Shutterstock