Beálltam katonának - harminc felett, nőként

Mindig is vonzott az egyenruha, ugyanakkor falra mászok a "katonafeleség", "rendőrfeleség", "focistafeleség" titulusoktól. Amikor valaki más dicsfényének az árnyéka jut csak bemutatkozáskor. Úgy döntöttem, hogy nekem nem más egyenruhája kell, hanem a sajátom. Szóval jelentkeztem a "nagyon kommandósokhoz", hogy kérem szépen, én vagyok az Eszterke, és ezt szeretném csinálni. Szerintem addig jártam a nyakukra, amíg elegük nem lett, és felvettek.

Három hónapos kiképzés következett, amitől úgy éreztem magam, mint egy film hősnője. Persze én voltam az idétlen, akinek mindig koszos volt a bakancsa, gyűrött az egyenruhája, és mindig a legrondábban ágyazott be. Egy ilyen katonai kiképzés rengeteget hozzátesz az emberhez, olyan területeken lendít a komfortzónán kívülre, hogy csak pislogsz.

Nem feltétlenül kell megjárnotok a bombák földjét, egy ilyen több hónapos szívatás is elég ahhoz, hogy igazi csapattá kovácsoljon össze egy szakasznyi embert. Együtt csináltok mindent, közös a jutalom, és közös a büntetés is. Na, meg ott vannak a csajok, tízen egy szobában. Nincsenek titkok, nincs magánszféra. Veled együtt izgulnak, ha randizni mész. Veled örülnek, ha boldog vagy, és vigasztalnak, ha sírsz. A reggeli rohanásban kávét készítenek az ágyad mellé, mert tudják, hogy mire ők már rég felöltöztek, te még mindig kómásan fetrengsz az ágyadon.

Csupa olyan gyakorlati dolgot lehet megtanulni katonaként, amire egy átlagembernek esélye sincs:

• Elsősegélyt adni olyan helyzetekben, amikre a jogsis egészségügyi tanfolyam nem tér ki - például robbantott, szúrt vagy lőtt sebek esetén.
• Célba lőni fekve, térdelve, állva.
• Időre szétszedni és összerakni egy gépkarabélyt vagy egy pisztolyt.
• Eldobni egy igazi kézigránátot.
• Kitalálni egy vaksötét labirintusból.

De fontosabbak azok, amiket magaddal kapcsolatban megtanulsz. Ilyen például a fegyelem. Ahogy tolod ki a határaidat, már semmiségnek tűnik vigyázzban állni az esőben vagy éppen a tűző napon. Órákig menetelni. Megenni azt a kaját, ami egyáltalán nem ízlik. Mindig fáradt vagy és éhes, és bár tudod, hogy bármikor felállhatsz és kisétálhatsz az egészből, de nem teszed, mert önként vállaltad. Azért, hogy több legyél. Hogy tegyél valamit, ami számít. Nem voltam sokáig katona: nőként leszolgáltam két évet, így úgy érzem, megtettem a hazámért azt, amit kell. Többet, mint az, aki el sem megy.

Ott voltam sok meghatározó eseménynél, amik a haza védelmét szolgálják. Csináltam, amit parancsoltak, mentem, ahova küldtek. Alkottam maradandót is, amire büszke vagyok. Több lettem ettől a két évtől, mint előtte voltam, és talán jobb ember is. Egy kicsit türelmesebb, fegyelmezettebb, nyitottabb és bátrabb.

Nyitókép: Dósa Eszter saját képe