Női pilóták - a felhők felett nincs szexizmus

Mindig azt hittem: ahhoz, hogy az ember repülőgépet vezessen, milliárdosnak kell lenni (vagy legalábbis milliomosnak). No meg minimum űrtechnológia szintű elméleti tudást kell elsajátítani hozzá, és amúgy is, a nők legritkább esetben lesznek pilóták. Ha mégis, az akkora nagy szám, hogy a hírekben mutogatják őket.

A legtöbbünket, még a nőket is, azért valamilyen szinten foglalkoztatja a repülés: csodáljuk a kék égen szálló madarakat, a repülőnapon bemutatózó műrepülőgépeket, és a hatalmas utasszállítókat Budapest felett.

Egy kívülálló számára a repülőterek általában titokzatos, megközelíthetetlen helyszínek: van sorompó meg biztonsági őr, rácsos kapu és "Illetékteleneknek belépni tilos!" feliratú tábla. Pedig ez csak a biztonságunkat szolgálja, mint ahogyan a körhinta is körbe van kerítve, megelőzvén azt, hogy véletlenül szájba rúgjon a műanyag ló.

Az emberek zömének eszébe sem jut, hogy csak úgy kisétáljon egy repülőtérre, az meg pláne nem, hogy be is engedik. Nőknek még kevésbé, mert azért a férfiakat valóban jobban érdekli a technika, és inkább ők ábrándoztak arról gyerekkorukban, hogy Top Gunos napszemüvegben meghódítják az eget és a világot.

A repülős társaság rendkívül befogadó

Két éve határoztam el, hogy belevágok. Azt gondoltam: ha eddig nem volt rá félretett pénzem, ezután sem lesz, úgyhogy a szerencsére bíztam magam, majd alakul valahogy alapon, aztán befizettem az első tíz órát. Onnan tudtam, hogy jó helyre kerültem, hogy az első lecke egybeesett az évzáró nappal, és magasba emelt poharakkal úgy üdvözöltek a csapatban, mintha valami amerikai filmben lennék főszereplő.

Jó, ha az embernek van egy törzshelye, ahol szívesen látják. Ahova jó érzés kimenni, akár csak egy kávéra is. Ahol nem vagy furcsa, akármennyire is csodabogárnak tartanak egy átlagos társaságban - mert itt mindenki bolond valamilyen szinten (a szó pozitív értelmében). Nincs hátrányos megkülönböztetés, de azért bírnod kell, hogy néha fiúnak néznek, és ugyanúgy elmesélik a disznó vicceket, mintha nem lenne nő a társaságban...

Ha a jogosítványt meg tudtad szerezni, akkor ezt is menni fog!

Hiszen autót is vezetünk, mi nők. Bár mióta szelem az országutat a húszéves T matricás Corsámmal, már értem, hogy miért a női sofőrök az élcelődés fő célpontjai... De repülőt vezetni sokkal egyszerűbb, mint autót! Nincs akkora forgalom. Az a kevéske meg, ami van, végigrádiózza a repülőutat, így mindig tudod, hogy hol van a többi gép a levegőben. Jó, hát sokkal több a műszer, de a nők amúgy is több mindenre tudnak figyelni egyszerre.

Vannak más csajok is!

Még ha kevesebben is, mint mondjuk a műkörmösnél, de azért vannak. Jómagam szeretek férfias közegben lenni, mert mindig olyan érdekes beszédtémáik vannak. Plusz izgalmas úgy köztük lenni, hogy nem viselkednek igazán másképp, hiába van jelen egy nő is. De azért kell a csaj társaság, a közös vihogás és a szelfik. Ez azért is fontos, mert a nők bátrabban felvállalják a félelmeiket, nem feltétlenül próbálnak meg vagánynak és rendíthetetlennek tűnni. Az egyik barátnőmet sokkal jobban megértettem, mint egy férfi, amikor elmondta, hogy számára miért volt akkora hőstett egyedül repülni, mert jómagam is azzal a félelmetes gondolattal küzdök, hogy előbb-utóbb rám is sor kerül. Szeretném örökre magam mellett tartani az oktatómat a jobb első ülésben.

Repülni biztonságos

• Tériszonyod van? Nem baj. Egy csomó pilótának van, létra tetején billegni én sem szeretek, szóval hidd csak el: ez az érzés a levegőben elpárolog, hiszen teljesen más szemszögből nézed.
• Félsz, hogy rosszul leszel? Ha hátul ülök, engem is elkap az émelygés, de ha elöl ülsz, és tudod, hogy mi fog történni, vagy éppen te hajtod végre a manővert, erre az esély is kisebb, és amúgy hozzá lehet szokni. Tudom, miről beszélek, öt évig dolgoztam búvárhajón, mint nonstop tengeribeteg-típus.
• Félsz, hogy lezuhan? A vonat után a repülőgép a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, olvasd csak el a statisztákat! Oké, a vonat még jobb, de a mozdonyvezetéstől nem érzed magad szabadnak, a repüléstől viszont igen.

  

Repülni egy csoda!

Amikor csendben ülünk odafenn, az oktatóm meg már hagy érvényesülni, és csak a tájat nézi szótlanul, engem el szokott kapni ez az "aztakurva" érzés. Hogy a teringettét, meg a fűzfán fütyülő rézangyalát, ezt tényleg én csinálom! Arra megy a kis drága száz lőerős cukorfalat, amerre én fordítom a kormányt. Legszívesebben megráznám Gyula bácsit a vállainál fogva és azt mondanám:

Dósa Eszter

Nyitókép: iStockphoto