Tömegiszony: Sok jó ember kis helyen is?

Nálam a tömegiszony valamilyen ünnep előtti napon kezdődött egy szupermarketben. Rengetegen voltak. De tényleg.

Olyan 5-6 éves lehettem. Ahogy körbenéztem, az emberek többsége ideges volt, kapkodtak, rohangáltak. Tiszta káosz volt.

De ott volt mellettem anyu, tehát mi baj történhet? No igen.

Ott volt. Aztán hirtelen már nem volt ott. Nem láttam sehol. Csak egy pillanatra álltam meg egy nagy rózsaszín ruhás baba mellett, legalábbis szerintem csak egy pillanat volt. Talán kettő. Anyu meg sehol.

Én pedig leblokkoltam. Képtelen voltam megmozdulni vagy megszólalni. Hirtelen a nagy áruház olyan szűk lett, és mintha a levegő is kezdett volna fogyni. Úgy éreztem, évek teltek el, de legalábbis hetek. A torkomban dobogott a szívem, alig kaptam levegőt és úgy ömlött rólam a víz, mint aki a zuhany alól lépett ki. Aztán egyszer csak hirtelen megjelent az anyukám. Kitört belőlem a halk, levegő-után-kapkodós zokogás, miközben átölelt. Soha az életben nem fogom elfelejteni azt a 3 percet.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Nicolas Hansen

Szerintem nincs olyan ember, akivel ez ne esett volna meg gyermekkorában. Elveszik, sír, megtalálják, megnyugszik. Az élet pedig megy tovább. Na, nálam nem teljesen így volt. Annyira mély nyomot hagyott bennem ez a 3 perc, hogy elkezdtem félni azoktól a helyektől, ahol sok ember tömörül össze. Legyen szó bevásárlóközpontról, színházról, moziról vagy akár egy iskolai rendezvényről. Ezt hívják agorafóbiának, és bizony nagyon megnehezíti az életet.

Meglepően sokan szenvednek kisebb-nagyobb tömegiszonytól, és kerülik a zsúfolt helyeket. Ez még egy sima hétköznapon is nehezen kivitelezhető, nemhogy így az ünnepek előtt.

Akkor most én agorafóbiás vagyok?

Ahogy azt már említettem, az emberek többsége nincs oda a tömegért. De ha te is azok közé tartozol, akik csak amiatt, mert zsúfoltságra lehet számtani, kihagynak egy olyan programot, amire amúgy kíváncsiak lennének, akkor érdemes komolyabban foglalkozni ezzel a problémával.

Persze, ha idén nincs kedved heringként nyomorogni egy karácsonyi vásárban, az még nem a tömegiszony jele. De ha annak ellenére nem mész, hogy nagyon is lenne kedved egy kis forralt borozáshoz, az már lehet az agorafóbia jele. Sőt, ez gyakran egyfajta önostorzással is párosul:

Hogy lehetek ennyire gyenge, hogy nem bírok ki 20 percet a Vörösmarty téren? Mások se szeretik a tömeget, őket mégse mondanak le egy baráti forralt borozást emiatt!

Forrás: Getty Images/LARABELOVA

Van kiút!

Először is, felejtsd el az önostorozást! Többen is járnak hasonló cipőben, mint hinnéd. Az, hogy esetleg elgyengülsz egy sok emberrel teli környezetben, nem egyenlő azzal, hogy gyenge lennél. Ezt fontos tisztázni.

Másodszor, ez az állapot nem végleges. Direkt kerülöm a gyógyítható kifejezést, mert én azt gondolom, ez nem egy betegség. Inkább egy helyzet nem megfelelő feldolgozása - és mint ilyen -, megváltoztatható. Van, akinek könnyebben megy, van, akinek nehézkesebb, de, ami mindenképpen biztos, hogy mindenkinek sikerülhet.

Először próbáld meg végiggondolni, hogy mi lehet számodra a megfelelő módszer arra, hogy "átkódold" az agyadat, és többé ne érezd túlzott veszélyforrásnak a tömeget.

Én például szeretem a mély vizet. Szükségem volt olyan alkalomra, amikor magamra voltam utalva a tömegben, és megtapasztaltam, hogy az égvilágon semmi rossz nem történt velem. Az első alkalom maga volt a pokol, de legközelebb már könnyebben ment, a harmadik alkalomnál pedig nem is érettem, mitől tartottam előtte.

Azonban van, akinek semmiképp nem ajánlanám ezt a módszert. Például sokaknál jobban működik a fokozatos szoktatás. Sok kis lépés a célig. Először kisebb tömeg, támogató emberekkel, majd így haladva a minél nagyobb tömeg felé, minél kevesebb támogatással.

Forrás: Getty Images/Petar Chernaev

Lehetséges, hogy a fejlődés nem lesz lineáris, és lesznek nagy visszaesések.De ez normális!

Néha az én agyamon is átszalad a gondolat a tömött villamoson, hogy nem ez a legkedvencebb tevékenységem. De szerencsére ott van a kezemben a fegyver: a gondolat, hogy én ezt már sokszor túléltem, így hát most sem lesz ez másként.

Ne ijedj meg, ha minden előrelépés ellenére majd újra rád tör egy kisebb szorongás. A lényeg, hogy ne felejtsd el: a tömegiszony leküzdésére bárki képes, viszont tenni kell érte!

Nem fogok hazudni, nagy valószínűséggel nem lesz egyszerű, de hát mi az az életben? Gyakorlásnak pedig ideális időszak ez a mostani.

Mi is feledtethetné jobban a félelmünket, mint az örök ismétlésre beállítottan csengő Jingle Bells...?

Nyitókép: iStockphoto

Ezek is érdekelhetnek