Victor Hugo nélkül ma már nem állna a párizsi Notre-Dame

A nyomorultak írója nemcsak regényeket írt, Victor Hugo költő, drámaíró és politikus is volt egyben. Nem volt egyszerű ember, ha igazságtalanságot látott, szót emelt. Élete tele volt fordulatokkal, siker, botrány és száműzetés is kijárt neki. 

Victor Hugo 1802. február 26-án, 224 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Besançon városában. Édesapja Napóleon hadseregében szolgált tábornokként, így a család élete állandó költözéssel telt, egyik helyről a másikra mentek. Ez a nyugtalan életmód a szülők kapcsolatát megviselte, végül különváltak útjaik, és Hugo az édesanyja mellett maradt. Hogy írni akar, azt már egész fiatalon tudta. Párizsban aztán teljesen belevetette magát a versek, történetek írásába. 

Victor Hugo, A nyomorultak írója fiatalon robbant be az irodalmi életbe

Huszonévesen feleségül vette a gyerekkori szerelmét, és kiadta első verseskötetét. Akkoriban a király, XVIII. Lajos mellé állt, ami anyagilag sem volt rossz döntés: rendszeres kegydíjat kapott az udvartól, mellé pedig elismerést. Közben megjelent első regénye, és bekerült azon írók körébe is, akik a romantika, mint irodalmi műfaj megteremtésén munkálkodtak. Hugo pedig elképesztő munkabírással dolgozott. a Cromwell című drámája például hatezer soros terjedelme miatt szinte előadhatatlannak bizonyult. A mű mégis fontos mérföldkőnek számított: ebben Hugo nyíltan szembeszállt a korábbi, merev művészeti szabályokkal.

A párizsi Notre-Dame és a világhír

A Notre-Dame a XIX. század elejére már egészen rossz állapotban volt. A forradalom alatt kifosztották, a szobrait leverték, a tető rohadt, és a városvezetés komolyan fontolgatta, hogy inkább lebontják az egészet, a köveit meg felhasználják valami máshoz. Ódivatúnak tartották. 

Hugo 1831-ben jelentette meg A párizsi Notre-Dame-ot, és nem is nagyon titkolta, hogy miért írta: szerette volna, ha a franciák újra büszkék lennének a gótikus építészetre. 

A bontási tervekből végül semmi nem lett, sőt, évtizedekig tartó felújítás kezdődött. Ha Hugo nem írja meg a torz külsejű harangozó Quasimodo és Esmeralda történetét, ma valószínűleg egy üres telek vagy valami modern épület állna a helyén. A regényből pedig rengeteg feldolgozás született azóta, köztük a legismertebb talán A Notre Dame-i toronyőr című Walt Disney rajzfilm.

A siker után Hugo egy ideig nem írt regényt. Drámákat vártak tőle, verseket publikált, közben pedig egyre többet politizált. Élesen kritizálta a halálbüntetést, felemelte a hangját a gyerekmunka és fogvatartottak kegyetlen bánásmódja ellen. Egyik darabját, A király mulatot betiltották, de a történet nem tűnt el: később ebből született Rigoletto, amely ma a világ leghíresebb operája.

Száműzetésben született meg a nyomorultak írójának fő műve

Az 1848-as forradalmat lelkesen fogadta, képviselő is lett. Amikor azonban hatalomváltás történt és III. Napóleon császárrá koronáztatta magát, nyíltan bírálta, ami miatt száműzetésbe került. 

És itt jön a fordulat: a száműzetés nemhogy megtörte, hanem elképesztően termékennyé tette. Itt írta meg A nyomorultak című regényt. A könyvből filmek, sorozatok és musical is készült, a történet újra és újra életre kel. A száműzetés évei alatt más nagyregényeket is írt, például A tenger munkásait és A nevető embert. Közben verseit is rendezte, köteteit újraszerkesztette. Nem tudott és nem is akart leállni. 

Utolsó évek és a búcsú 

Amikor végre hazatérhetett, már élő legenda volt. Az írófejedelmet tömegek ünnepelték, amerre járt. Időskorában agyvérzést kapott, és bár még évekig élt utána, szervezetét egyre jobban megviselte a betegség. 1885. május 22-én halt meg, 83 évesen. Halála után a párizsi Diadalív alatt ravatalozták fel. Végakaratában úgy rendelkezett, hogy egyszerű legyen a temetése, ennek ellenére rengetegen kísérték el végső útjára a Panthéonba. Franciaország egyik legnagyobb írójaként búcsúztatták.

Nyitókép: Mondadori/Getty Images