A hirtelen hozott, érzelmektől fűtött döntések ritkán sülnek el jól, különösen, ha a külsőnk a tét. Egy elhamarkodott szakítás utáni frizuraváltás sokszor nem a szabadságot hozza el, hanem egy újabb okot az önostorozásra.
A hirtelen hozott, érzelmektől fűtött döntések ritkán sülnek el jól, különösen, ha a külsőnk a tét. Egy elhamarkodott szakítás utáni frizuraváltás sokszor nem a szabadságot hozza el, hanem egy újabb okot az önostorozásra.
Forrás: 123rf.com
Vannak azok a napok, amikor az ember úgy érzi, muszáj valami radikálisat tennie, mert ha még egy percet tölt a régi bőrében, egyszerűen megfullad. A frizuraváltás szakítás után először jó ötletnek tűnhet, de később jöhet a megbánás.
Elhamarkodott frizuraváltás önbizalomhiány miatt lehet
Ültem a szobám közepén, néztem a falat, és minden egyes tárgyról, minden egyes hajszálamról ő jutott eszembe.
Ismeritek azt az érzést, amikor a múltad rátelepszik a jelenre, és hirtelen azt hiszed, ha levágatod a hajad, azzal a fájdalmat is lenyesed?
Ebbe a hitbe ringattam magam, meg voltam róla győződve, hogy egy drasztikus frizuraváltás szakítás után majd segít a sebem gyógyulásában, és végre az a magabiztos, független nő leszek, akit a korábbi fotókról visszaköszön.
Eleinte a szakítás utáni frizuraváltás jó ötletnek tűnt
Bementem a szalonba, és a fodrászom arcán láttam a csodálkozást, amikor közöltem:
Vágjuk le. Rövidre. Nagyon rövidre.
Próbált eltántorítani, finoman kérdezgette, hogy biztos vagyok-e benne, nem akarok-e inkább csak egy kis frissítést, de én hajthatatlan voltam. Úgy éreztem, ez egy rituálé, amire most szükségem van. Minden egyes leeső tinccsel egy darabot akartam levágni az elmúlt három évből. Azt hittem, ha megszabadulok a hosszú, szőke hajamtól, amit ő annyira imádott, akkor végre megszabadulok tőle is. Ahogy potyogtak a hajszálak a fekete köpenyre, még egyfajta furcsa, mámoros szabadságot is éreztem. Aztán jött a hajszárítás, és a tükör hirtelen az ellenségemmé vált.
Miért fáj ennyire a frizuraváltás szakítás után?
A fodrász megfordította a széket, és megmutatta a végeredményt.
Nem volt őszinte a mosolyom, próbáltam palástolni csalódottságomat, csak annyi szaladt ki a számon: „hű, de más!”, de belül valami összetört.
Ahogy kiléptem az utcára, a szél már nem a hajamba kapott bele, hanem a csupasz nyakamat érte, hirtelen mérhetetlenül sebezhetőnek éreztem magam. Hazaértem, belenéztem az előszobai tükörbe, és elkezdtem zokogni. Nem egy új nőt láttam, hanem egy olyat, aki elveszítette önmagát. Rájöttem, hogy nem a múltat zártam le, hanem csak egy újabb rétegnyi fájdalmat pakoltam magamra. A hosszú hajamtól ugyan megszabadultam, de az űr a szívemben semmit sem változott, sőt, most már a külsőm miatt is szoronghatok.
Forrás: 123rf.com
Amikor a tükörkép idegenné válik
Azóta minden reggel egy küzdelem.
Próbálom belőni, hogy álljon is valahogy, igyekszem megszeretni, elhitetni magammal, hogy ez a „modern és dögös” énem, de valójában csak egy kislányt látok, aki dacból elrontott valamit.
A legrosszabb az egészben, hogy most már nemcsak miatta sírok, hanem a hajam miatt is. Azt hittem, az olló majd megoldja a problémáimat, de az igazság az, hogy a traumát nem lehet levágni. Most itt állok rövid hajjal, és várom, hogy nőjön. Rájöttem, hogy a változás belül kezdődik, és nem egy elhamarkodott döntéssel a fodrászszékben.
A legfontosabb lecke, amit ebből megtanultam, hogy soha ne hozz radikális döntést a külsődről, amíg az érzelmi vihar kellős közepén vagy. A hajunk gyakran az identitásunk része, és ha egy fájdalmas időszakban vágatjuk le, azzal csak még inkább elveszettnek érezhetjük magunkat. Adj magadnak időt a gyászra, és várd meg, amíg újra megtalálod önmagad.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
