A szeretőjétől tudtam meg, hogy a férjem nem tökéletes – viszont egy gerinctelen pszichopata

25 évesen az ember sokszor nem látja a fától az erdőt, főleg, ha már beletett egy kapcsolatban 5 évet, és az a kérdés, hozzámenjen-e feleségük a tinikori szerelméhez. Az sem segít, ha a szülők, testvérek, és egy-egy barát is azt kéri, hogy ne... Ők nem ismerik úgy, mint én. Aztán az esküvő előtt kiderült, hogy én nem ismerem, de ez sem vette el a kedvem attól, hogy a felesége legyek, hiszen mindenkinek jár még egy esély. Azaz nem mindenkinek, de ezt akkor még nem tudtam. Évek és egy szerető kellett ahhoz, hogy belássam.

Egy affér nem affér

Már javában készültünk az esküvőre, amikor lebukott: kiderült, egy összejött egy korábbi barátnőjével. Esküdözött, hogy egyszeri alkalom volt, megijedt, hogy ez most már tényleg ennyire komoly, hogy vége a szabadságnak, jönnek a házas évek. Kérte, hogy bocsássak meg, és nekem nem kellett kétszer mondani. Ki ne alélna el egy 190 magas kajakozótól. Én mindent elhittem, ahogy rám nézett a csillagszemeivel. 

Összeházasodtunk, hiszen egy affér még nem jelent semmit. Megvolt, megnyugodott, engem akar, belém szerelmes, mostantól örökkön örökké együtt leszünk. És így is volt. Nem terveztünk gyereket, én 25 voltam, ő 28, ráérünk, első az egzisztencia megteremtése. Eltel 5 év, majd még 5. Ekkor kezdett bennem mocorogni a gyerekkérdés, és abban maradtunk, hogy ez lesz a következő 3 év projektje. Ennek fényében éltük az életünket, dolgoztunk, utazgattunk, majdnem mindenben egyetértettünk. Boldogok voltunk, nagy veszekedéseink nem voltak, apró viták, mint minden kapcsolatban, akadtak, de a fontos dolgokban mindig ugyanazt gondoltuk. Úgy tűnt, egy irányba megyünk, amíg világ a világ

Az én tökéletes férjemről kiderül, hogy szeretője van, és nem is akárki

Egyik este zuhanyzott, amikor csörgött a telefonja. Mindig magával viszi, most nem tette. Felvettem. A hívó egy „régi ismerős”, aki hang alapján azért olyan régi nem lehetett – meglehetősen fiatal hangon szólt a telefonba. Mindketten ijedtek voltunk, úgy tűnt, egyikünk sem abban a kapcsolatban él, amelyikben addig hitte, de nem tudtunk hosszan beszélgetni, megbeszéltünk egy találkozót másnapra. Aznap már nem telefonált. 

Másnap ebédidőben találkoztunk. Amikor megláttam, nem hittem a szemeimnek. Ott ültem 10 évvel korábbi kiadásban, mosolyogva, bár kissé zavarodottan, hogy találkozzak a párom feleségével. Vagyis Dóri ült ott, és a kétéves kislánya. A férjemnek van egy szeretője, aki nálam 10, nála 13 évvel fiatalabb, akinek 28 évesen már van gyereke, tehát nagy eséllyel férje is, miközben mi azzal küzdünk, hogy teherbe essek.

Hamar kiderült, hogy Dóri úgy tudja, hamarosan beadjuk a válókeresetet, csak apróságokról folyik még a vita. És a válás oka én vagyok, mert nem akarok gyereket, miközben a férjem 10 éve könyörög érte...

Megfordult velem a világ. Nemcsak azért, mert az én jóképű, már-már tökéletes 41 éves férjem megcsalt, és nem is csak amiatt, hogy azt hazudta válunk, miközben gyereket terveztünk, és hamarosan már az is csak egy apró részlet lett, hogy a viszonya az elmúlt 3 évben folyamatos volt. A legnagyobb pofon az volt, amikor kiderült, hogy a szőke, csillagszemű kislány a férjem gyereke. 

Soha nem hittem volna, hogy a szüleit is bevonja

Nem én voltam annál az asztalnál az egyetlen ember, aki végtelenül szomorú volt. Dóri zokogott. Ő azt hitte, egy boldogtalan házasságban élő férfit szeret, akinek már rég nincs köze a feleségéhez és viszont, csupán praktikus okok tartották össze őket az elmúlt években, nyitott házasságban éltek, és most válnak. Abban a hitben szült neki gyereket, hogy ők hárman valójában egy család, és ezt én is tudom. 

Mert miért is hitte azt Dóri, hogy mindaz, amit a férjem előad, igaz? Nem fogod kitalálni, így gyorsan elárulom: havonta egyszer meglátogatták ők hárman a férjem szüleit és az ő szüleit is, hiszen ők hárman egy család, és fontos, hogy a nagyszülők is rendszeresen találkozzanak az unokájukkal. 

Hagyok egy kis időt, hogy megemészd a történetet....

Szóval, igen. Minden harmadik hétvégén, amikor ügyeletet vállalt a munkahelyén, valójában az anyjáéknál volt a másik családjával. Az anyósoméknál, akik tudták, hogy mindaz, amit a fiuk előadott Dórinak, nem igaz. Ahogy azt is tudták, hogy én semmiről nem tudok. Falaztak neki. Amikor együtt látogattuk meg őket, eltüntették az unokás fotókat, és mosolyogtak. 

Persze mondhatod, hogy mit tehetett volna, ha egyszer ilyen gerinctelen a fiuk, de kérdezem én, hogyan lett ilyen? Hol természetes az, hogy ilyen nagyszabású átveréshez asszisztálnak a szülők, hogy nem mondják, hogy ezt nem teheti meg az a „büdös kölyök” két naiv (igen, azok voltunk) nővel, akik szereti őt? Biztos vagyok benne, hogy az én anyámat ilyen aljas tettekben nem tudtam volna cinkosságra fogni. 

Két szék, meg ahova eshetett volna, de nem esett

Dóri megkapta a válását, ami járt neki, de azt mondta, köszöni, de ő nem élne a lehetőséggel, nem tudna nyugodtan élni ilyen ember mellett. Aztán az akkor már volt férjem karizmája erősebb volt. Eltelt azóta újabb 5 év, megismertem az igaz szerelmet, nem volt könnyű, de a 40. születésnapom után egy héttel megszületett a kislányom. A volt férjem elvette feleségül Dórit, akivel boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak, de ez továbbra sem egy tündérmese. 

A volt férjem megismert egy újabb áldozatot, de tanulva az előzményekből – legalább ennyi– már nem játszotta el ugyanazt a játékot. Vagy csak részben. Amikor az újabb nő is terhes lett, bevallotta otthon. Dóri azonnal kidobta. 

Nyitókép: Shutterstock