akt
Kémnek nézték és majdnem a folyóba dobták: Renoir kerámiák festésével kezdte, képei ma milliárdokat érnek
Pierre-Auguste Renoir nevét szinte mindenki hallotta már. Renoir festményei fénnyel teli képek, imádott meztelen nőket, aktokat készíteni. A siker felé vezető út nagyon rögös volt, kijutott neki szegénységből, de szerencséből is.
Renoir festményeinek története egy szegény sorból származó fiú felemelkedésével kezdődött, aki tehetségével és kitartásával az impresszionizmus egyik legnagyobb alakjává vált. Kémnek nézték és majdnem a folyóba dobták az aktokért rajongó világhírű festőt, de végül még a betegség sem tudta megakadályozni abban, hogy az életörömöt fesse a vászonra.
Forrás: Forrás: Getty Images
- A szegény sorból származó Renoir már tizenévesen porcelánfestőként remekelt.
- Kémnek nézték és majdnem a Szajnába dobták, ám végül egy korábbi jótette mentette meg az életét.
- Súlyos betegsége ellenére élete végéig alkotott, kerekesszékbe kényszerülve.
Renoir festményeinek története
Renoir pont 185 évvel ezelőtt, 1841. február 25-én született a francia Limoges városában, egy egyszerű szabómester fiaként. Nem voltak gazdagok, sem befolyásosak. A kis Pierre-nek viszont ügyes keze és szemmel látható rajztehetsége volt.
Már 13 évesen porcelánokat díszített, és olyan ügyesen bánt az ecsettel, hogy két évvel később már a felnőtt mestereket is lepipálta a gyárban.
Keresményét félretette, spórolt, de azért jutott belőle a szüleinek is.
Szabad idejében a Louvre-ba járt, ahol a régi francia mesterek munkáit tanulmányozta. Renoir ösztönösen érezte, hogy amit a gyárban csinál, az csak az alapozás. Aztán 1858-ban a manufaktúra bezárt, mert bevezetették a gépi festési eljárásokat így egyik napról a másikra munka nélkül maradt. Azonban nem esett kétségbe, feltalálta magát, alkalmi festésből élt, nemesi címereket pingált, sőt misszionáriusoknak festett függönyöket és legyezőket is. Végül 20 évesen beiratkozott a párizsi Képzőművészeti Iskolába.
Ott valami különös dolog történt. Nem a mestere volt rá a legnagyobb hatással, hanem a társai: Alfred Sisley, Frédéric Bazille és Claude Monet. Ezek a fiatalok újfajta festészeten gondolkodtak, ami közelebb áll az élethez, és nem feszélyezik a hagyományok. Renoir rögtön otthon érezte magát köztük.
Az impresszionista évek: Renoir festményei és a szegénység
Párizsban nehéz idők jöttek.
Renoir annyira szegény volt, hogy időnként nem tudott festéket sem venni. Néha még ételre sem futotta, rendszeresen éhezett.
De nem lehetett eltántorítani céljától, folytatta a festést. 1864-ben állított ki először a Párizsi Szalonban.
1869-től Monet-val együtt dolgozott Párizs környékén, a Szajna partján. Ebben az időszakban alakult ki az a könnyed technika, ami végigkísérte Renoir munkásságát. A két festő néha ugyanazon a helyszínen festette ugyanazt a jelenetet - mégis teljesen más képek születtek.
Renoir a meleget, az embereket, az örömöt kereste a képein, míg Monet-t a fény játéka és a táj látványa érdekelte.
Az 1871-ben majdnem életét vesztette. Épp a Szajna partján festett, amikor néhány párizsi felkelő kémnek nézte, és már éppen a folyóba akarták dobni, ám egyikük az utolsó pillanatban felismerte. Renoir korábban megvédte őt, és megmentette az életét.
Az igazi áttörés 1874-ben jött, az első impresszionista kiállításon hat festményével szerepelt, ekkor végre megkapta azt az elismerést, amelyért éveket várt.
Forrás: Forrás: Getty Images
Feleségét és gyerekeit gyakran festette le
Renoir változtatott a technikáján, megunta az impresszionista kifejezésmódot, portrékat, aktokat kezdett festeni, sokkal klasszikusabb stílusban. 1890-ben feleségül vette Aline Charigot-t, aki már évek óta modellt állt neki. Ő szerepel a Csónakázó társaság ebédje című festményen is. Három fiuk született: Pierre elismert színész, Jean világhírű filmrendező, a legkisebb, Claude pedig tehetséges keramikus és díszlettervező lett. A családi élet visszaköszönt a képeken is, Renoir sokat festett feleségéről, a gyerekekről, a dajkáról.
1892 körül derült ki, hogy súlyos ízületi gyulladásban szenved. A betegség fokozatosan ette meg a kezét és a vállát, az ujjai deformálódtak, a jobb válla elcsontosodottt, mozgása egyre korlátozottabbá vált. Mondván, hogy az jótékony hatással van az egészségére, egy melegebb klímájú birtokra költözött Nizzába, a Földközi-tenger közelébe.
Renoirt festményeit ízületi gyulladással, kerekesszékben alkotta
Élete utolsó húsz évében kerekesszékhez volt kötve, de még így is festett. Eleinte módosított a technikáján, hogy kompenzálja a mozgáskorlátozottságot, mozgó vásznakat, úgynevezett képtekercseket használt a nagyobb képeknél. Egy idő után már annyira nem mozogtak az ujjai, hogy a kezéhez kellett kötni az ecsetet, hogy festeni tudjon. A vásznak mellett szobrokat is készített ebben az időszakban, egy asszisztenssel, aki az agyaggal dolgozott az ő utasításai alapján. 1919-ben, utolsó nagy utazásaként, ellátogatott a Louvre-ba, hogy megnézze, hogyan néznek ki a saját képei a régi mesterek között. Néhány hónappal később, 78 évesen halt meg.
Renoir képei milliárdokét kelnek el az árveréseken
Figurális festő vagyok
– vallotta magáról. Nem a tájat, vagy az épületet, hanem az embert festette. Az arcok rezdüléseit, a tekintetek fényét, a ruhák selymét. Életképein hétköznapi jelenetek elevenednek meg: egy ebéd a Szajna-parton, tánc, egy pillanat a napfényben. Renoir nem drámát akart festeni, hanem örömet. Termékeny alkotó volt: több ezer festményt hagyott hátra. Legdrágább festménye a Bál a Moulin de la Galette-ben volt. Két változatot festett belőle, a nagyobb nemzeti kincs és Párizs egyik múzeumában van kiállítva, a kisebbiket 1990-ben 78,1 millió dollárért adták el egy New York-i árverésen, ez mai értékén körülbelül 70 milliárd forintot jelentene.
Forrás: Universal History Archive/Getty Images
Nyitókép: Bettmann/Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
