És tényleg nem lennénk többek, mint a munkánk? Ez az, amivel a legjobban le tudjuk írni 5 éve nem látott osztálytársainknak, hogy milyen ember lett belőlünk?
Vajon miért nem beszélünk arról, hogy milyen jó a kapcsolatunk a gyerekünkkel, hogy hosszú évek után rávettük magunkat a rendszeres testmozgásra, vagy, hogy ennyi idő után is szerelmesek vagyunk a férjünkbe/feleségünkbe? És a cinikusoknak mondom: nem azért, mert nem léteznek boldog házasságok.
Csak valahogy sosem az egészségünkkel, a családi kapcsolatainkkal jellemezzük magunkat - eltekintve az adatnyilvánításra hasonlító tényközlésekre, mint "Elváltam." vagy "Van két unokám." Mintha csak az számítana, hogy ilyen és ilyen vezető vagyok ennél és ennél a cégnél, ezt és ezt árulom, és a többi.
Pedig nem ez a fő mérce, ami megkülönböztet bennünket másoktól. Nem ettől leszel egyedi. Hanem attól, hogy milyenek a kapcsolataid. Hogy milyen céljaid vannak, milyen motivációk vezérelnek. Mik a hobbijaid, hogy mik a kedvenc ételeid, hogyan kapcsolódsz ki, sportolsz, mozogsz-e, mik azok a fő ismérvek, amelyek boldoggá tesznek. Persze szerencsés esetben a munkád is elégedettséggel tölthet el, na de nem csak munkából áll a világ.
Ha morbid szeretnék lenni, te azt vésetnéd a sírkövedre, hogy a kereskedelmi osztály marketing igazgatója voltam?
Ennyi lettél volna csak? Egy titulus?
Nem gondolnám. Mert mi van, ha munkanélküli vagy? Esetleg közmunkás? Ezzel nem szokás dicsekedni, és ezt nem is szívesen hangsúlyozza ki az ember. Na de akkor már nem is lennél senki? Pedig a munka csak egy megélhetési forrás. Igaz, ha elég talpraesett és szerencsés vagy, akkor esetleg annál több is. De a valódi értékeket az emberi kapcsolataid jelentik. Amik akár a munkahelyeden is születhetnek, mert te egy jó főnök, egy segítőkész, esetleg türelmes kolléga vagy, amivel sokat lendítesz mások érzelmi stabilitásán.
De mindemellett lehetsz te egy elszánt amatőr sportoló is, aki abban méri a sikert, hogy éppen hányadik hegycsúcsot hódította meg, esetleg, hogy mennyit futott százon.
Vagy egy szociálisan érzékeny személy, aki azzal tesz hozzá a világhoz, hogy munkaidőn túl több támogatást ad a rászorulóknak egy délután alatt, mint más egy év alatt. De egy nagycsalád összetartójaként otthon, "munka nélkül", háztartásbeliként is nevelheted a gyermekeidet, és támogathatod a férjedet. S bár elvileg "nem dolgozol", lehet, hogy többet teszel a világért és másokért, mint egyesek a nyolc órás munkaidejükben. És te pont ezektől a dolgoktól leszel az, aki.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.