Nem minden technológiai bejelentést kell komolyan venni, még akkor sem, ha elsőre teljesen hihetőnek tűnik. Az egyik legemlékezetesebb áprilisi tréfa a Google céghez fűződik.
Pontosan 13 évvel ezelőtt, 2013. április 1-jén a világ egyik legnagyobb tech-óriása úgy megvezette az internetezőket, hogy azt azóta is sokan emlegetik. Egy hihetetlen profi módon felépített áprilisi tréfa volt, ami annyira betalált, hogy rengetegen tényleg elhitték: eljött a nap, amikor a monitor előtt ülve nemcsak látunk és hallunk, hanem végre szagolunk is. Ez a hiszékenység persze nem a semmiből jött. A 2000-es évek közepétől olyan elképesztő tempóban ontotta a technológia az újításokat, hogy az ember egy idő után már egyszerűen semmit nem tartott lehetetlennek.
Forrás: 123rf.com
Az áprilisi tréfa, ami nagyon is hihetőnek tűnt
A nagy bejelentés arról szólt, hogy a Google egy forradalmi technológián dolgozik, amely képessé teszi a számítógépeket az illatok és szagok közvetítésére.
A projekt neve nem is lehetett volna találóbb: ez volt a Google Nose, magyarul a Google Szaglás. A cég még egy videót is gyártott hozzá, amelyben komoly arccal magyarázták el a működést, a molekuláris adatbázis, szagprofilok, speciális érzékelők, minden részlet a helyén volt. Úgy nézett ki az egész, mint egy valódi termékbemutató.
Az emberek egy része tényleg bedőlt nekik. Nem azért, mert különösebben naivak lettek volna, hanem mert addigra már annyi furcsa, de valós fejlesztés jelent meg a piacon, hogy ez sem tűnt teljesen földtől elrugaszkodottnak. Ha valaki azt mondta volna tíz évvel korábban, hogy a zsebedben lévő telefon több millió dalt tárol és azonnal megmutatja a legközelebbi pizzériát, azt is őrültnek nézték volna.
A nagy Google-átverés bolondok napján
A Google egyik trükkje az volt, hogy nem magyarázta el rögtön a poént. Hagyták, hogy a felhasználók maguk jöjjenek rá, és közben figyelték, ki mennyire hiszi el. Ennek két oka is volt. Az egyik egyszerű emberi dolog: szerettünk volna hinni benne. Ki ne akarná megszagolni egy frissen főzött kávé illatát a képernyőn keresztül, vagy éppen egy ismeretlen ország piacának illatfelhőit?
A másik ok a hitelesség kérdése.
A Google neve akkoriban már összefonódott az innovációval, ha ők mondtak valamit, annak súlya volt.
A videó, a technikai részletek, az egész felépítés profi munkának nézett ki. Nem egy gyors, féloldalas poén volt, hanem egy kidolgozott történet, amelybe bele lehetett kapaszkodni.
Több volt ez egy viccelődésnél
Valójában a Google nem is akarta túl sokáig húzni a dolgot, hiszen egy jó áprilisi tréfa lényege a csattanó. Aki a Google Nose felületén a Súgó gombra kattintott és úgy kért segítséget, akkor egy olyan oldalra jutott, ahol hatalmas betűkkel virított: „Boldog április elsejét!”.
Amikor mindenkinek leesett, hogy ez csak egy áprilisi tréfa volt, akkor a nevetésen túl egy picit elgondolkodott mindenki.
Vajon hol van a határ a valóság és a marketing között?
Mikor érdemes kételkedni, és mikor lehet csak úgy hinni egy bejelentésnek? Az ilyen akciók valójában egyfajta tesztek is, megmutatják, mennyire vagyunk kritikusak azzal szemben, amit egy nagy név állít.
Közben pedig emberközelibbé teszik a cégeket. Egy vállalat, amelyik képes önmagán nevetni és a közönségét is bevonni a poénba, szimpatikusabb, mint az, amelyik csak komoly arcot vág és negyedéves jelentéseket tol a világ elé.
Az igazán érdekes csavar az, hogy azóta eltelt közel két évtized, és a gondolat már nem is olyan sci-fi. Léteznek kísérletek digitális illatközvetítésre, még ha egyelőre messze nem úgy működnek, ahogy akkor elképzeltük. Ez visszamenőleg is jól áll a Google Nose-nak: egy vicc volt, de közben egy lehetséges jövőt villantott fel – és ez nem rossz teljesítmény egy április 1-jei poénhoz.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
