Gyerekfotók a neten: A digitális lábnyomtól nem kell félni!

Amikor a közösségi oldalak létrejöttek, pontosan az volt a céljuk, hogy online kapcsolatokat alakítsanak ki. Akkoriban (még az iwiw idején) ez igencsak klassz dolog volt, mert rátalálhattál a rég nem látott ismerősökre, osztálytalálkozókat és mindenféle személyes találkozót szervezhettél. Különféle csoportokhoz is csatlakozhattál az érdeklődési körödnek megfelelően.

Volt továbbá "csevegő szoba" is, ahol esténként randalíroztunk, miután a gyerekeket ágyba tettük. Sokszor éjfélig vihorásztam a monitor előtt ülve. Akkor még a kanyarban sem voltak az okostelefonok, vagyis oda kellett ülni az asztali gép elé, ha iwiwezni szerettem volna. Napközben erre nyilván nem volt lehetőségem a kicsi gyerekem mellett.

Öten voltunk anyukák - a világ minden pontjáról -, akik oszlopos tagjai lettünk a csevegőnek. Folyamatosan frissen tartottuk a születés topikot is, mert megható volt újra és újra átélni a csodát, legalább online... Azután az iwiw lehúzta a rolót, ezért átköltöztünk a Facebookra, és - mi öten - végül létrehoztunk magunknak egy zárt csoportot. Napi kapcsolatban vagyunk immáron 12 éve, sőt, a csapat három tagjával már sikerült találkoznom személyesen is.

Végül mindig arra az álláspontra jutottunk, hogy a közösségi oldalak - bár időközben totálisan kifordultak magukból, és az eredeti célok kezdenek homályba veszni - valójában azért jöttek létre, hogy összekössék azokat, akik a való életben nem tudnak napi kapcsolatban lenni, de attól még szeretnének tudni egymásról.

Szerintem a Facebook lényege, hogy megosztom az ismerőseimmel az életemet (aminek nyilvánvalóan a gyerekeim is részei), és mások is ezt teszik. Persze, nem kell túltolni. Sosem tettem fel olyan céllal fotót a gyerekeimről, hogy minél több lájkot zsebeljek be velük. Mindig szeretettel és büszkeséggel osztom meg a képeiket, és ezt az érzést szeretném átadni a távoli ismerőseimnek, akiket érdekel az életem.

Alig másfél-két évtizede az emberek még a tárcájukban hordták a gyerekeikről, unokáikról készült fotókat, és azt mutatták meg büszkén az ismerőseiknek. Származott ebből bárkinek hátránya felnőtt korában?

Nem látom olyan sötétnek a jövőt, hogy azt gondoljam: valaki valamikor rossz szándékból a gyerekem ellen fordítaná a gyerekkori fotóit. Nem szeretnék mindentől félni - hinni akarom, hogy az emberek nagy része alapvetően jó, ezért ezt a hozzáállást adom tovább. Te posztolsz, én posztolok, és örömmel nézegetjük egymás életének fotóalbumát - online. Hiszen erről szólnak a közösségi oldalak, nem igaz?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock