Négy napig haldoklott a sivatagban, majd megjelent neki a kis herceg: Saint-Exupéry saját történetét írta meg


Aki olvasta, tudja, A kis herceg valahogy más, mint a többi mese. De csak az érti meg, hogy miért, aki ismeri szerzője, Antoine de Saint-Exupéry életét: az író saját magát írta bele minden sorba.

1940-ben Antoine de Saint-Exupéry menekült. A II. világháborúban Franciaország elesett, ő pedig New Yorkban kötött ki, egy zsúfolt, zajos városban, ami minden volt, csak az övé nem. A Long Island-i házban, ahol egy szobát bérelt, éjszakánként nem tudott aludni. Ilyenkor rajzolgatott. Kis figurákat vetett a papírra: egy srácot lobogó sállal, egy rózsát, egy rókát és egy bárányt.
Barátai szerint akkoriban keveset beszélt, csak rajzolt és ivott. Mégis, ezekből az éjszakai firkákból született meg aztán A kis herceg. Saint-Exupéry barátja, Silvia Hamilton később mesélte, hogy az író egyik éjjel telefonált neki hajnali háromkor. Azt kiáltotta:
"Megvan! Lerajzoltam azt a srácot, akiről már hónapok óta beszélek.
1935-ben történt az, ami nélkül soha nem született volna meg A kis herceg. Saint-Exupéry és navigátora, André Prévot a Szaharában zuhant le egy verseny közben.
A gép darabokra tört, ők pedig négy napig bolyongtak a sivatagban, víz nélkül, a vége felé már hallucinálva.
Végül beduinok találták meg őket, pont időben. Az író később váltig állította, hogy a dűnék között találkozott egy különös gyerekkel, aki beszélt hozzá – ebből a sivatagi látomásból és a gyerekkori rajzaiból gyúrta össze azt az örök igazságot, miszerint:
Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
A kis herceg könyvében pontosan ez történik: a pilóta lezuhan a sivatagban, egyedül van, és találkozik egy különös kis figurával. Saint-Exupéry a barátainak mesélte, hogy a sivatagban látott valamit.
Ott volt valaki. Egy gyerek. Beszélt hozzám.
Persze senki nem hitte el, de ő komolyan vette.

A kis herceg legfontosabb figurája a rózsa, aki kényes, makacs, követelőző, de mégis szerethető. Saint-Exupéry felesége, Consuelo Suncin írónő volt pontosan ilyen. A házasságuk pokol volt. Veszekedtek, szakítottak, kibékültek, aztán megint elölről kezdték. De amikor New Yorkba került, egyedül, Consuelo nélkül, hiányzott neki. A kis herceg rózsája az ő alakja: szép, törékeny, önző, de olyan, akit nem lehet elfelejteni. Ahogyan az a könyvben is áll:
Mindig felelős leszel azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
Ez a mondat Consuelo és Saint-Exupéry kapcsolatát foglalja össze.
Saint-Exupéry ragaszkodott hozzá, hogy ő maga rajzolja meg a könyve illusztrációit. Gyerekkorában mindig rajzolt, annyira szerette, hogy pilóta helyett eleinte művész akart lenni. A kis herceg rajzai egyszerűek, gyerekesek, néha esetlen vonalvezetésűek. De pontosan ez volt a lényeg.

A rajzok között szerepel az óriáskígyó, ami elnyelt egy elefántot. Ez a kép valójában Saint-Exupéry gyerekkori traumája: hatéves korában megrajzolta ezt a képet, és a felnőttek valóban azt mondták neki, hogy az csupán egy kalap, ahogyan az a regényben is szerepel. Ettől az élménytől kezdve az író már nem rajzolt felnőttek előtt.
A kis herceg 1943. április 6-án jelent meg New Yorkban. Alig több, mint egy évre rá, 1944 júliusában Saint-Exupéry felszállt egy felderítő küldetésre a francia partok mentén. Soha nem tért vissza. A kis herceg befejezése különösen fájó ennek fényében, a regény végén meghal, visszamegy a csillagára, elhagyja a pilótát a sivatagban. Ez a búcsú azonban Saint-Exupéry saját búcsúja volt.
A kis herceg azóta a világ egyik legolvasottabb könyve lett, pedig Saint-Exupéry nem akart bestsellert írni. Csak papírra akarta vetni fájdalmát, magányát, szerelmét. Olvasói azonban örök bölcsességre bukkantak, és felismerték magukat benne.
– A kis herceg halhatatlan történetét a francia író és pilóta, Antoine de Saint-Exupéry vetette papírra.
– A mű azért ennyire megható, mert a gyermeki ártatlanság szemüvegén keresztül mutat rá az élet legfontosabb értékeire, a szeretetre, a felelősségre és az emberi kapcsolatok törékenységére.
– Bár a könyv rétegei az életkorral együtt mélyülnek, meseként már 7-9 éves kortól ajánlott, de felnőttként újraolvasva adja az igazi felismeréseket.
Nyitókép: Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.