Kétszer is eladták, mégis áll az Eiffel-torony – Majdnem lebontották az Öreg Hölgyet

Párizs ma elképzelhetetlen nélküle, pedig az „Öreg Hölgy" igencsak viharos utat járt be a rajzasztaltól a Mars-mezőig. Az Eiffel-torony 1889. március 31-én készült el, és azóta is megosztja a világot – de senki nem felejti el.

Pontosan 137 évvel ezelőtt, 1889. március 31-én nyitotta meg kapuit a párizsi világkiállítás legvitatottabb látványossága. Ha ma bárkit megkérdezünk, mi ugrik be először Párizsról, szinte biztosan a Notre-Dame, a Louvre és természetesen az Eiffel-torony hármasát fogják említeni – maximum a sorrend változik az egyéni ízlések szerint. Ez a három helyszín annyira eggyé vált a város arcával, hogy ma már el sem tudnánk képzelni nélkülük a francia fővárost. Pedig az acéltorony az elején inkább tűnt egy megszállott mérnök gigantikus és értelmetlen kísérletének, mintsem olyasvalaminek, ami egyszer a világ legnépszerűbb fizetős látnivalója lesz.

Az Eiffel-torony, amit szinte mindenki utált

1887-ben, amikor elkezdték felhúzni a gigantikus acélszerkezetet Párizs belvárosában, a kor legtekintélyesebb művészei és értelmiségei azonnal petíciót írtak. Ifj. Alexandre Dumas, és Guy de Maupassant írók is szignálták azt a tiltakozó levelet, amelyben a tornyot „csúfságnak", „rémségnek", sőt „szörnyűségnek" titulálták. A szerkezet ugyanis az égvilágon semmi kapcsolatban nem állt a finom és elegáns francia építészeti hagyománnyal. Maupassant állítólag rendszeresen ebédelt a torony első emeletének éttermében, kizárólag azért, mert ez volt az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem kellett látnia a tornyot.

A szervezők valami monumentálisat akartak, olyasmit, ami méltón hirdeti Franciaország nagyságát és technikai fejlettségét. Akkoriban egyébként egész Európában és Amerikában divatban volt az „ezer lábnál magasabb torony" gondolata Washingtontól Párizsig komolyan foglalkoztak a tervekkel, de a megvalósítás rendre elmaradt a technikai nehézségek miatt. A konkrét acéltorony ötlete az Eiffel & Cie. vállalat két mérnökétől, Maurice Koechlintől és Émile Nouguiertől származott. 

Először a barcelonai világkiállításnak ajánlotta fel a tervet, a katalán városvezetés azonban a magas költségek miatt nemet mondott rá.

Végül hatékony lobbizás, rábeszélés és publikációk sora kellett ahhoz, hogy a párizsi városvezetés beadja a derekát. A finanszírozás nyolcvan százalékát Eiffel a saját zsebéből előlegezte meg. Gustave Eiffel gazdag ember volt, vagyonát elsősorban korábbi sikeres mérnöki projektjeiből – például hidak, vasúti szerkezetek és a Szabadság-szobor belső tartószerkezetének megtervezéséből – szerezte, ebből tudta részben finanszírozni a torony építését.

Rekordidő alatt, rekord magasság

Az építkezés 1887 elején vette kezdetét a Mars-mezőn, és fittyet hányva a hangos tiltakozásokra, a torony havonta bő tíz métert növekedett. A munka elképesztő precizitást igényelt: Eiffel gyárában 18 000 vasdarabot gyártottak le előre, amiket aztán 150 munkás illesztett össze a helyszínen, mint egy óriási kirakóst. Mivel a Szajna nagyon közel volt, különleges alapozásra volt szükség, hogy a hatalmas lábak ne süllyedjenek el a puha, folyóparti talajban.

A torony hamar lepipálta a Washington-emlékművet, és ezzel a világ legmagasabb építménye lett. Ezt a büszke címet 41 éven át őrizte, egészen addig, amíg 1930-ban a New York-i Chrysler Building le nem körözte. De az „Öreg Hölgyet” nem kellett félteni: 1957-ben egy 22 méteres tévéantenna felszerelésével egyszerűen visszavette az elsőséget, később persze mások lekörözték. Ma összesen 330 méter magas, és erős szélben sem leng ki hat-hét centiméternél jobban.

Az átadás első hat hónapjában kétmillió látogatót fogadott az épület. 

Gustave Eiffel tervezte a Nyugati pályaudvar tartószerkezetét is

Gustave Eiffel pályafutása során számos emlékezetes projekten dolgozott. A New York-i Szabadság-szobor tartószerkezetét ő tervezte, bordeaux-i hidat épített, Nizzában csillagvizsgálót, Iquitosban pedig a Casa de Fierrót. A budapesti Nyugati pályaudvar vasszerkezeti tervei is az ő irodájában készültek 1877-ben. Ezen kívül a Margit-híd munkálataiban és a szegedi Belvárosi híd építésében is részt vett.

Háborúk, szélhámosok

A torony története az átadás után sem lett unalmasabb. 1902-ben villámcsapás érte és az elmaradt karbantartások miatt a szerkezet rozsdásodott, a közvélemény pedig egyre hangosabban követelte az ideiglenesnek szánt monstrum lebontását. 

Minisztériumi tisztviselőnek adta ki magát, hamisított dokumentumokkal és egy elegáns hotel különtermében rendezett titkos tárgyalással hitette el a város legnagyobb fémkereskedőivel, hogy az állam titokban megválik a hétezer tonnányi ócskavastól. A dörzsölt szélhámos nemcsak az eladási árat zsebelte be egy hiszékeny kereskedőtől, hanem még kenőpénzt is kicsalt tőle a "gyors ügyintézésért", majd mielőtt a csalás kiderült volna, Bécsbe menekült. Az üzletember nagyon szégyellte magát, így bejelentést sem tett a rendőrségen. Lustig egy hónappal később pimaszul visszatért Párizsba, és egy másik csoportnak ismét megpróbálta eladni a tornyot. Ezúttal az áldozatok még az üzletkötés előtt feljelentették.

A férfi később Amerikába tette át székhelyét, ahol nagyszabású pénzhamisításba kezdett, és még a maffiavezér Al Caponét is sikerült megvezetnie egy kockázatos befektetéssel. Szerencséje végül 1935-ben fogyott el, amikor az FBI nagyszabású hajtóvadászat után elfogta. A bíróság húsz év szabadságvesztésre ítélte, amit a hírhedt Alcatraz sziklabörtönében kellett letöltenie, ahol végül tüdőgyulladásban érte a halál. A börtönnyilvántartásba foglalkozásként szerényen csak annyit írt be: „eladó”.

Az Eiffel-torony 1940-ben, a náci megszállás idején elvágták a liftek kábelét, hogy a németek csak gyalog tudjanak feljutni a tetejére. 

Az anekdota szerint azt mondták: Hitler meghódította Franciaországot, de a tornyot nem, mert a tetejére sem mászott fel.

Az Eiffel-torony ma

Ma az „Öreg Hölgy” népszerűbb, mint valaha: évente közel hétmillióan váltanak rá jegyet, amivel a világ leglátogatottabb fizetős látványossága. Olyan ikonná vált, hogy a világ minden táján megpróbálták lemásolni, így ha épp nem Párizsban jársz, szembejöhet veled egy replikája Las Vegasban, Kínában vagy Ohióban.

Ez a 7300 tonnás vasszerkezet oldalán eredetileg 72 tudós és feltaláló neve szerepel, egy új kezdeményezés keretében most 72 neves női kutató, köztük Marie Curie és a Szatmárnémetiből indult Ullmann Ágnes neve is felkerülhet a toronyra. Hihetetlen belegondolni, hogy a 136 éve álló acélóriást a kortárs művészek egykor látni sem bírták, mára viszont el sem tudnánk képzelni nélküle Párizs látképét.

Nyitókép: ullstein bild via Getty Images