Szóval, ha elfogadtok tőlem egy tanácsot: ha odautaztok, ne csak egy napra tegyétek! De ha mégis úgy alakul, hogy csupán egyetlen nap jut a fény városát megcsodálni, akkor így osszátok be az időtöket:
Ugye a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Nos, Párizsban ez nekem a kedvenc étkezésem lett. Itt vannak ugyanis a legfinomabb és legszebb sütik a világon! Komolyan, aki ellátogat ide, gyorsan űzze ki a fejéből még a diéta gondolatát is! Ha utazom, egyébként sem diétázom, mivel szerintem a gasztronómia nagyon fontos része egy országnak.
Amikor először megláttam, engem a körülötte levő körforgalom nyűgözött le. A mai napig nem értem, hogy nem ütköznek össze az autók abban a káosznak tűnő kavalkádban. Egy alagúton átjutva végre közelebbről is megcsodálhattuk a Diadalívet, ami tényleg nagyon impozáns. Ám sajnos nem volt túl sok időnk, így indultunk is tovább a Trocadero felé egy hangulatos kis mellékutcán.
Aki szép fényképet akar készíteni az Eiffel-toronyról, ne hagyja ki ezt a helyet! Innen nyílik ugyanis az egyik legszebb kilátás Párizs legnagyobb nevezetességére. Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor a tér gyönyörű épületei között megláttam a tornyot. Persze az ember készül rá, tudja, hogy ott lesz, de az első pillanat az felejthetetlen. Hihetetlenül romantikus átsétálni a kerten át egészen a hídig, hogy aztán megmásszuk az Eiffel-tornyot.
Be kell, hogy valljam: rettenetes tériszonnyal küzdök. De komolyan, 2 méter magasan is hisztirohamban tudok kitörni. Ehhez képest eldöntöttem, hogy megmászom a tornyot. Na, ebből az lett, hogy minden félelmemet leküzdve felkúsztam egészen az első emeletig!
A kilátás tényleg pazar, még innen is.
Ám nem számoltam a lefelé vezető úttal... Ugyanis a lépcső mozog egy picit, lefelé nézve pedig rám tört a tériszonyom. Mit szépítsem, az út háromszor annyi időbe telt, mint feljutni az emeletre. Amikor pedig a lábam végre megérintette a szilárd talajt, legszívesebben megcsókoltam volna a betont, mint II. János Pál pápa azon az ominózus felvételen.
A férjem egyik kollégája adta a tippet, hogy hajóval közlekedjünk - amit én először kicsit szkeptikusan fogadtam. Azért felszálltunk egy hajóbuszra, ami körbe-körbe megy a folyón Párizs nevezetességei mellett. Végül tényleg fantasztikus élmény volt. Én fél órán át csak bámultam a tájat.
Tényleg álomszép, és kihagyhatatlan.
Szerencsére a hajónak a gyönyörű katedrálisnál is volt megállója, így nem kellett sokat gyalogolnunk, hogy megnézhessük: csak átsétáltunk a szerelmesek hídján. Ez egy olyan híd, ami tele van párok szerelmük jelképeként otthagyott lakatjaival. A Notre Dame csodálatos már kívülről is. Sajnos be nem jutottunk, mivel a tér végéig állt a sor, nekünk pedig egy valamink nem volt, időnk. De megérte idáig elhajókázni, az biztos.
Nem hagyhattam ki, muszáj volt végigsétálnom Párizs leghíresebb utcáján. Sajnos a nagybevásárlás elmaradt, de így is élmény volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyet látok valaha, de még a Louis Vuitton előtt is sor állt - nem is kicsi...
És már véget is ért az én egy napom Párizsban. De ott elhatároztam, hogy visszajövök még ide. Már csak a múzeumok miatt is, amik sajnos idő hiányában kimaradtak, pedig nagy rajongójuk vagyok.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.