Öt perc Párizs - Avagy instant bohémság Krisztinától

És akkor a Montmartre-ról, a Louvre-ról, a Champs-Elysées-ről a Notre Dame-ról és az Eiffel-toronyról még nem is beszéltünk. Ezek azok a dolgok, amik majdnem mindenkinek bevillannak, ha kiejtjük a szót: "Párizs".

Repüljetek velem vissza az időben, és tegyünk egy sétát a letűnt korok Párizsában!

A bohémek saját útjukat járták, és a világ minden tájáról odavonzották a művészvilág résztvevőit. Az ipari forradalom találmányai kezdték átalakítani a mindennapi életet. A város képe is teljesen megváltozott, Boulevard-ok, áruházak és új épületek sokasága nőtt ki a földből.

Az 1900-ban Párizsban rendezett világkiállítás többek között az új találmányok ünnepe volt, a feltalálókat és mérnököket félistenként ünnepelték, igazi hírességek lettek. A művészetek is állandó mozgásban voltak, a fényképezés elterjedése csak felgyorsította a folyamatokat.

A kánkán hódító útját járta, a táncban megmutatták azt, ami addig nem volt látható: az alsószoknyát és a női lábakat. Jane Avril, La Goulu és társaik voltak a kor sztárjai, a lázadás és a női szabadság szimbólumai. Az első sztriptíztáncosnő, Mata Hari ezt fokozta tovább erotikus fátyoltáncával.

A Montmartre számtalan találkozóhelyével az értelmiség és művészek kulturális tevékenységének központja lett úgy, hogy közben meg tudta őrizni romantikus, falusi hangulatát. Ezt a lelkesítően szép korszakot az I. világháború kitörése szakította félbe.

Az ember azonban nem adja fel könnyen, a háború után Európa és Párizs is gyorsan újjáéledt. Új korszak kezdődött, ami mohó élni akarást és újra fejlődést hozott.

A sanzon elindult máig tartó diadalmenetén.

Ebben az időszakban Amerika hatása Párizsra igen jelentős volt. Amerikai művészek, az elveszett nemzedék írói, többek között F. Scott Fitzgerald, Thornton Wilder, Hemingway és Henry Miller is átköltözött a francia fővárosba. A gazdag amerikaiak pedig a hóbortosság és a kihívó luxus központjává tették a várost. A mecenatúrájuk azonban lehetővé tette sok nincstelen tehetség művészeti tevékenységét.

Jelentős befolyásukat mi sem mutatja jobban, mint hogy a Broadway revüinek bemutatásáért és dívák párizsi fellépéséért csillagászati összegeket fizettek. A leglátványosabb és legsikeresebb amerikai import áru a jazz volt: megszámlálhatatlan mulatóban már nem a kánkán zenéje, hanem a jazz ritmusa szólt. Josephine Baker, Maurice Chevalier és Mistinguett lettek a párizsi élet új sztárjai.

A táncos szórakozóhelyeken a shimmy-t és a charlestont ropták.

Az arany húszas évek a gazdasági növekedés, a gondtalanság és bőség korszakának számított. Ennek a Wall Streeti börze összeomlását követő gazdasági válság vetett hirtelen véget. Mindenesetre ez a két frenetikus korszak hatása mélyen belevésődött a máig érvényes párizsi életérzést tükröző képbe.

Nyitókép: Origo