Ám a párizsi székesegyház hétfő esti tragédiája még akkor is nagyon bánt, ha nem vallási oldalról nézem. A Notre Dame ugyanis önmagában is egy rendkívül különleges épület, ami mély érzéseket ébreszt bennem.
A vízköpők funkciója sokkal több az ijesztgetésnél: az eső végigfolyik a hátukon, ami elég messzire vezeti ahhoz, hogy szárazon tartsa a kőfalakat. Ezután a víz a szájukon buggyan ki, és valódi gurgulázó hangokkal kísérve zubog a mélybe. A "gargoyle" nevet is pont erről a hangról kapták.
Ne keverjük őket össze a nagyon hasonló kimérákkal, amik pusztán dekorációnak vannak, és csak a 19. századi újjáépítéskor kerültek a falakra - egyébként a most látható vízköpők is akkor készültek a régiek helyére. A különbség egyszerű: ha gurgulázik, vízköpő, ha viszont csak bámul céltalanul, minden bizonnyal egy kiméra.
A díszítéskor külön figyelmet fordítottak az olvasni nem tudó hívőkre. Ezért számukra a nyugati homlokzat meséli el a Biblia jeleneteit. De nem csak ennyire egyértelmű történetekkel találkozhatunk. A legenda szerint a homlokzat titkos üzeneteket is rejt. Bár amikor ott jártam, nekem nem sikerült ezt megfejtenem, a nálam tehetségesebb kalandorok viszont ezek segítségével állítólag elkészíthetik a bölcsek kövét, ami végtelen életet és gazdagságot ígér.
Ám aki a köveket kutatta, nagy eséllyel inkább azokat a jeleket találta meg, amiket a mesteremberek nyomtak minden darabba, hogy a pontos fizetség érdekében számontartsák az elkészült munkát. Aki pedig a lába elé is nézett, az előtérben észrevehette a nullás kilométerkövet is - mivel Franciaországban minden út a Notre Dame-ba vezet.
A legrégebbi építészeti elem - a főhajó és a kórus 210 tonnás tetejét tartó 13. századi faszerkezet - a Notre Dame erdeje nevet kapta. Nem véletlenül: egy 21 hektáros tölgyerdőt építettek bele, és minden gerendája másik fából készült - összesen 13 ezer darabból. Ezek a fák a felhasználásukkor 300-400 évesek lehettek, ami azt jelenti, hogy még a 9-10. században bújtak ki a földből. Sajnos az eddigi vizsgálatok szerint pont ez az impozáns, vén erdő táplálta a tüzet, ami végül nagyrészt fel is emésztette. A szakértők szerint Franciaországban manapság nincsenek már elég nagy tölgyfák az újjáépítéshez.
Az épület a francia forradalom alatt csaknem teljesen elpusztult. Államosították, eladták építőanyagnak, rendszeresen fosztogatták, raktárnak használták, a homlokzaton lévő szobrokat pedig - mivel francia királyok szobrainak hitték őket - egytől egyig lefejezték. Végül Napóleon és Victor Hugo mentette meg: az előbbi pont a rossz állapotban lévő székesegyházat választotta saját maga megkoronázásának helyszínéül, az utóbbi pedig regényével tette máig is töretlenül népszerűvé.
Mindennek köszönhetően a Notre Dame-ot 1845 és 1878 között Eugene Viollet-le-Duc építész támasztotta fel az eredeti tervek alapján, tiszteletben tartva az eredeti stílust és anyagokat, de újításokat is vitt bele. Emiatt merem remélni, hogy sikerülhet majd évek alatt új életet lehelni a gótikus szépségbe, ami még az Eiffel-tornyot is megelőzi, ha Franciaország legnépszerűbb épületéről van szó.
Nyitókép: Afpforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.