A nő, aki papucsot csinált Picassóból - ideiglenesen

A húszas évek közepén kezdte szétcincálni az emberi testet és szétszórni a testrészeket a művein. Pont akkoriban, amikor 14 év után megkezdődött házasságának szétesése, és rémálommá váltak a mindennapjai. A pár már nem tudta ízlés- és temperamentumbeli különbségeit elsimítani. Picasso úgy érezte, hogy feleségét csak és kizárólag társadalmi sikerei, anyagi előmenetele érdekli.

"Túl sokat követelt tőlem" - mondta később cinikusan.

A festő, mint mindig, most is kivetítette érzéseit a műveire, így Olgát már csak szenvedő, fájdalomtól torz, ordító szörnyként jelenítette meg. Vajon hogy jutottak idáig, hogy lett az imádott múzsából harapós szörny?

Ki volt Olga Koklova?

Olga (1891-1955) a cári hadsereg tisztjének lánya volt, aki jó neveltetésben és képzésben részesült. Találkozásukkor a híres orosz Gyagilev balett-táncosnője volt, amelynek római előadásához Picasso tervezte a színpadképet és a kosztümöket. A feltűnően szép táncosnő és a festő között viharos szerelem alakult ki. Nem tellett egy évbe és össze is házasodtak.

Fiuk, Paul születése a festőt anyaság képek és családi jelenetek megfestésére inspirálta, amelyben jól látható az apa meghatottsága is. Mondhatjuk, hogy a házasság eddig boldognak számított. Sőt, Picasso életében Olga volt az egyetlen nő, akinek az életviteléhez ő alkalmazkodott - és nem fordítva. Egy ideig mindent megtett, hogy megfeleljen az asszony elvárásainak. Mindent meg is adott Olgának: autót egyenruhás sofőrrel, a legutolsó divat szerint berendezett lakást és személyzetet hozzá, egy kastélyt Normandiában.

A "lazaságáról" híres Picasso felesége kedvéért a leghíresebb szabóknál készült öltönyöket húzta magára - gomblyukba fűzött aranyozott óralánccal, és a nyaraikat a gazdagok kedvelt üdülőhelyein tölthették. A festő a Champs-Élysées előkelő mellékutcájának elegáns lakásába költözött családjával, és szakított bohém életformájával. De Picassónak napról-napra egyre jobban elege lett a külsőségekből, amibe a felesége szelíd erőszakkal belekényszerítette, így szép lassan elidegenedtek egymástól.

Ez a hatalmas különbség abban is megmutatkozott, ahogyan saját életterüket berendezték:

Odalent hatalmas ebédlő, hófehér szalon, a hálószobában hitvesi rézágy, tökéletes rend, sehol egy porszem. A falon Cézanne-ok, Renoirok, Corot! És semmi az égegyadta világon nem viselte magán Picasso egyéniségét.

Hol voltak a különös bútorok, amelyekért rajongott? Vagy a furcsa tárgyak, amelyekkel szerette körülvenni magát? Picasso a lakásuk feletti emeleten rendezte be a műtermét, és az ellentét elképesztő volt! Egyedül a műtermében maradhatott hű saját bohém szokásaihoz, és élhetett vad, zilált összevisszaságban.

Olga nagy élvezettel, két kézzel szórta a pénzt. A festő legnagyobb vágya pedig az volt, hogy úgy élhessen sok pénzzel, mint egy szegény ember. A nagypolgári élet, a fogadások és a sikerek talán szórakoztatták és legyezték a festő hiúságát, de végső soron terhessé váltak számára. Akik azt hitték, hogy mindörökre megfeledkezett harsogó derűjéről, hajdani tréfáiról, teljes kötetlenségéről és a vidám barátokról, alaposan tévedtek. Szépen lassan feltámadt benne a bohém, mivel szabadságra vágyott, papucsra, rövidnadrágra és kaotikus rendetlenségre.

Házasélete állandósult vitái egyre elviselhetetlenebbé váltak számára, ami először új kapcsolathoz, majd szakításhoz vezetett. Véglegesen - ágytól és asztaltól - akkor vált szét a pár, amikor kiderült, hogy Picasso fiatal szeretője Marie-Thérése Walter várandós a festőtől. Olga beadta a válókeresetet, azonban a válásra sosem került sor - a vagyonelosztási viták miatt.

Olga Koklova sosem bocsátott meg Picassónak, de elszakadni sem tudott tőle. Nem volt képes új kapcsolatot létesíteni más férfival - élete végéig, mint az árnyék követte a festőt, hol itt, hol ott bukkant fel a közelében, és naponta írt neki szurka-piszkaként leveleket.

Nyitókép: Wikipedia