Az előszobai tálkában ott lapul egy ismeretlen kulcs, egy leszakadt gomb és valami apró cédula, amit évek óta nem néztél meg. A rendszerezés elkerülése mögött sokkal érdekesebb dolog húzódik, mint puszta lustaság.
Minden otthonban van egy ilyen pont. Lehet egy tálka az előszobában, egy fiók a konyhában, egy doboz a szekrény tetején. Odakerül minden, ami „még jó lesz valamire", ami „majd eldöntöm". A rendszerezés konkrétuma ilyenkor valahol messze jár, a valóság pedig az, hogy ezek a tárgyak maradnak, mégpedig éveken át. Csendesen, ítélet nélkül, de ott vannak. De miért? Miért nem lehet simán kidobni egy gombot, amelyiknek rég nem találni a párját? Miért ragaszkodunk egy kulcshoz, amelyik már biztos nem nyit semmit?
Forrás: 123rf.com
Az ismeretlen kulcs, amit sosem dobsz ki
Vegyük a kulcsot. Szinte mindenkinél van egy ilyen ezüstös, kissé kopott, egyértelműen valami zárba való, csak éppen nem tudni, melyikbe.
Lehet, hogy egy régi lakásból maradt, egy baráttól kaptad, aki már régen elköltözött. Esélyes, hogy sosem fogod kideríteni, mégis ott van.
A kulcsnak erős szimbolikája van, valamit megnyit, valahova beenged, hozzáférést ad. Kidobni egyet olyan, mintha lemondanál egy lehetőségről, még ha azt sem tudod pontosan, miről. Nem tudjuk lezárni, inkább marad a bizonytalanság, mintsem elismerjük, hogy valami végleg véget ért. Ugyanez igaz a gombokra. A gomb ahhoz a ruhához tartozik, amit már nem is hordasz, de valamiért szereted azt hinni: hátha megjavítható, hátha kell még. A gomb nem szemét, hanem egy be nem fejezett történet.
Miért gyűjtögetünk? A rendszerezés háttere
A tárgyakhoz való ragaszkodás nem véletlen és nem is feltétlenül rendetlenség kérdése. Pszichológiai szempontból a tárgyak emlékeket horgonyoznak le. Ahogy a táskád tartalma megmutatja a személyiségedet, úgy egy cetli a tárcádban, amire valaki felírt egy telefonszámot, sem véletlenül maradt ott: nem azért nem dobtad ki, mert elfelejtetted, hanem mert az a pillanat, amikor kaptad, még valahol él benned.
A rendszerezés elleni belső ellenállás sokszor nem is lustaságból fakad, hanem abból, hogy a tárgyak szétválogatása egyfajta döntést követel. El kell dönteni, hogy valami a múlté, egy kapcsolat vége, az a ruha, aki már nem is te vagy. Ez fárasztó, sokkal könnyebb becsukni a fiókot.
Az is szerepet játszik benne, hogy a legtöbb apró tárgyat nem egyenként gyűjtjük össze, csak nem dobjuk ki őket. Az emberi agy alapbeállításban inkább megtart, mint eldob. Ez egykor hasznos volt, amikor minden nyersanyag értékes volt. Ma meg ott lapul a kulcsos tálkában egy 2014-es érmés csomag mélyéről előkerült horvát kuna, ami már nem is fizetőeszköz.
Amit a tálkád elárul rólad
Az előszobai tálka tartalmából sokat meg lehet tudni arról, hogyan viszonyulsz a múlthoz és a jelenhez.
Aki rendszeresen átrostálja, ami ott van, az általában képes elengedni a dolgokat, tárgyakat és helyzeteket egyaránt.
Aki soha nem nyúl hozzá, az lehet, hogy csak nem tartja fontosnak, de az is lehet, hogy kerüli a döntéseket.
Az otthonunk apró szokásai sokszor megmutatják, hogyan kezelünk más területeket is. Ha a konyhában három lejárt szavatosságú fűszer is megbúvik a polcon, mert „majd elhasználom", az ugyanaz a mechanizmus, mint a munkahelyi e-mailek mappájában porosodó, megválaszolatlan levelek. A rendszerezés nem az elhajítás öröme, hanem hogy tudjuk a fontos dolgokat megtartani.
Mit kezdj velük? Egy módszer, ami tényleg működik
Nem kell egyszerre nekiesni az egész otthonnak. Elég egyetlen tálka, egyetlen fiók rendszerezése. Fogd kézbe a tárgyat, és tedd fel magadnak egyetlen kérdést: ha most látnám először, megvenném-e, megtartanám-e? Ha a válasz nem, annak oka általában az, hogy az adott tárgy már nem a jelenedhez tartozik, hanem a múltadhoz.
A gombok esetén van egy egyszerű szabály: ha nincs meg a ruha hozzá, a gomb mehet. Ha megvan, de fél éve nem varrtad fel, a gomb akkor is mehet. Az ismeretlen kulcsot ki lehet próbálni minden lakásban lévő zárban, ha egyik sem nyílik, az egy meglehetősen egyértelmű jel. A cetlik, a névjegykártyák, a régi pénzérmék más kategória. Ezeket érdemes egyszer végignézni, azért, hogy tudatosan dönts.
Az előszobai tálka apróságai nem az élet szemétje, sokkal inkább lezáratlan fejezetek gyűjteménye. A rendszerezés elkerülése mögött legtöbbször nem lustaság, hanem a múlt elengedésének nehézsége áll. Aki időnként végignézi, mi halmozódott fel körülötte, az nem csak a polcait teszi rendbe, hanem kicsit önmagát is.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
