A tavaszi nagytakarítás varázslatos pszichológiája

Eljött az ő idejük: lejárt a barna garbó és a szürke kötött pulóverek ideje. Már semmi motivációm nem volt a hidegben hordott darabokat cserélgetni, divatosan variálni. Jó időt akartam, tavaszt.

Aztán pár hete megjött a meleg és én büszkén viseltem az innen-onnan előrángatott, gyűröttebbnél gyűröttebb, ám végre vidám, mintás darabokat. A szekrényben viszont egyre nagyobb lett a kupi és a káosz, és ahogy peregtek a napok, ez a zűrzavar valahogy az életembe is begyűrűzött. Éreztem, hogy megborult az egyensúly.

Már sokszor észrevettem: ha nincs rend a szekrényemben, nincs rend az életemben sem. És habár a jó idő is beköszöntött végre, nem éreztem át egészében a tavaszt, nem éreztem a magaménak. De én egyre csak halogattam a nagy szekrényrendezést.

Szombaton korán keltem, és egy gyors kávé után elmentem a piacra, vettem 10 szál fehér tulipánt, vázába tettem, azt pedig az ablak elé, a kisasztalra. Aztán kitártam az ablakot, bekapcsoltam a rádiót, és minden egyes ruhámat, az utolsó pár zokniig kiszórtam az ágyra. Minden fogasról leszedtem az összes holmit, minden fiókot kiborítottam, és elkezdődött a nagy rendezkedés, rendszerezés.

Ráment két egész napom - a szobában ettem még az ebédet is. De a végeredmény leírhatatlan volt, mind látványra, mind belsőleg. Nyugodtság árasztott el: teremtettem egy cseppnyi kis rendet ebben a kusza, rendszertelen univerzumban.

A pakolás közben észrevétlenül még ki is pihentem magam. A finommotoros mozgás - ahogy a színezőkönyvek elterjedtsége is mutatja - szépen kikapcsolja az agyat. Egy úgynevezett probléma- és stresszmentes övezetbe kerülünk, ahol szabad utat kap a kreativitás és a fantázia.

Aztán eszembe jutott, hogy a nyaralás, a karácsony, a húsvét vagy más ünnepek is mennyivel jobban esnek, ha felkészülünk rá. A tavasz is így működik. Ahogy a ruhák átnézése, előszedése, hajtogatása számos tavalyi tavaszi emléket hozott vissza, én is szépen, észrevétlenül ráhangolódtam az új évszakra.

Vasárnap este felhívtam anyukámat, érdeklődve, hogy mivel töltötte a hétvégéjét.

- "Kertészkedtem - hangzott a válasz - átgereblyéztem a füvet, felhordtam a teraszra a kerti bútorokat a pincéből, és lefestettem a kutyaházat!"

- "De hát anya - méltatlankodtam - ezzel igazán megvárhattál volna minket, hazamegyünk és segítünk!"

- "Nem - válaszolta - ezeknek már itt volt az ideje, nem bírhattam tovább, hogy rendetlen a kert."

A mama 66 éves. De idén ő is kicsit új. Egy hosszú, hideg tél után, készen a tavaszra.

Makra Flóra Emese

Nyitókép: iStockphoto