A görög istennők történetei a mai kor nőjének is üzennek. Kronosz és Rhea lánya, Deméter főistennő a mezőgazdaságért és a termékeny földért felelt, megtanította a földi halandókat a vetés és aratás művészetére, hogy aztán két fivére miatti haragjában és fájdalmában kis híján ki is irtsa az emberiséget.
Mivel görög mitológiáról beszélünk, ami furcsa viszonyok és kapcsolatok tömkelegével van tele, nem fogsz meglepődni azon, hogy Deméternek 11 gyermeke volt, közülük kedvenc lányának, Perszephonénak az apja a saját testvére, minden istenek istene, Zeusz volt. Az viszont már kicsit erős, hogy bár akarata ellenére, de anyósa lett a másik fivérének, Hádésznak, az alvilág istenének. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy majd' belehalt a bánatba, s vele az emberiség is.
Forrás: 123rf
Perszephoné elrablása és Deméter pusztító bánata
Történt ugyanis, hogy Szicília szigetén Perszephoné a helyi lányokkal játszott és virágokat szedett, szebbnél szebbeket gyűjtött össze, hogy koszorút fonjon magának, s noha valójában már nem volt szüksége többre, a fiatal istennő meglátott a távolban egy különlegesen szépet. Perszephoné odaszaladt, hogy letépje a csodaszép nárciszt, de amikor épp nyúlt érte, megnyílt a talpa alatt a föld, és ő a mélyben találta magát. Épp csak lezuhant, már mellette is termett a négy fekete ló húzta kocsiján Hádész, aki maga mellé ültette unokahúgát, majd elhajtott, a föld pedig, mintha soha nem nyílt volna meg, bezáródott felettük.
A többi lány, amikor észrevették, hogy eltűnt, azonnal a keresésére indult, de estig nem találták meg, ezért szóltak anyjának, Deméternek. Az anya fekete ruhát vett magára, és fáklyával a kezében útnak indult, hogy megkeresse lányát. Borzalmas volt a fájdalma, 10 napig csak ment és ment, Perszephoné után kutatva, amikor találkozott a Hold istennőjével, Hekatéval, aki csak a lány sikolyát hallotta, de nem látta őt. Deméter Hélioszhoz, a napistenhez fordult a kérdéseivel, tőle tudta meg, hogy lányát saját fivére, Hádész rabolta el, azért, hogy feleségül vegye őt.
Deméter bánata szörnyű haragra váltott, miután megtudta, hogy bátyja, gyermekének apja, Zeusz engedélyezte ezt a borzalmat Hádésznak – elhagyta az Olimposzt, és bolyongani kezdett. Addig ment, míg el nem ért Eleusziszbe, ahol találkozott az ottani király lányaival, akik látva, mennyire elkeseredett, s megtudva a történetét, meghívták, hogy lakjon a palotájukban, majd ott megvigasztalódik.
Ám az istennő csak gyászolt és gyászolt, s vele gyászolt a föld is. Nem volt gyümölcs, nem termett búza, semmiféle zöldség, növény, de még a virágok sem nyíltak. Úgy tűnt, Deméter bánatával a föld is elpusztul.
Amikor Zeusz, az istenek istene lenézett a nagy hegyről, s látta, hogy minden elpusztult, és emiatt az embereket is halál fenyegeti, isteneket és istennőket küldött testvéréhez, hogy győzzék meg, fel kell oldania az átkot, amivel a földet sújtja, de Deméter hajthatatlan volt. Mindaddig nem volt hajlandó bármit is tenni a mezőgazdaságért és így az emberekért sem, míg akarata nem teljesül, és vissza nem kaphatja lányát. Zeusz elküldte hát Hermészt, az istenek hírnökét az alvilágba, hogy hozza fel látogatóba Perszephonét az anyjához. Így is lett, és amint megtörtént anya és lánya nagy találkozása, Deméter feledve hatalmas bánatát és rettenetes haragját, ismét boldognak érezte magát, s megfogadta, hogy soha többé nem téveszti szem elől lányát, és soha nem engedi el maga mellől.
Ám ez lehetetlen volt, hiszen akkorra a lánya már Hádész asszonya volt, ráadásul az alvilági isten adott neki egy gránátalmát, s ő gyanútlanul megevett pár magot a holtak eledeléből. A föld istennője ekkor talán még mérgesebb lett, mint előtte, ám Perszephoné azt mondta anyjának, hogy férje, bár komorságáról híres, vele mindig nagyon jól bánik, kényezteti, keresi a kedvét.
Forrás: 123rf
Az egyezség
Zeusz parancsba adta Hádésznek, hogy az év kétharmadára (Homérosz szerint 6 hónapra) engedje el feleségét az anyjához, ám a maradék 3 hónapot Perszephonénak az alvilágban kell töltenie, hites ura mellett.
Hamar eltelt az a 9 hónap, amit anya és lánya együtt tölthettek, de ez idő alatt a föld újra termékennyé vált, a fák ismét adtak gyümölcsöt, ismét lengedezett a búza és a kertekben újra kinyíltak a virágok. Az emberek vetettek, arattak, Deméter boldog volt, forrongó lelke megnyugodott, bánata csillapodott. Ám Hermész nem késett: a megbeszélt időben megérkezett, s már vitte is a föld alá, az alvilágba Perszephonét.
Az év lányával töltött ideje alatt a föld is virult, ám amikor távol voltak egymástól, ismét hideg, rideg és terméketlen lett minden. Így változnak az évszakok, Perszephoné hozza el a tavaszt, az újjászületést.
Ám Deméter istennő története nem csak a ciklikusságról, a természet változékonyságáról szól, nem csak az élet örökös körforgását mutatja meg. A folytonos újjászületésen, a halandóságon és halhatatlanságon kívül mást is közvetít a mai ember felé. Története egy anya boldogságán és gyermeke elvesztése miatti fájdalmán keresztül arra is megtanít, hogy ha néha meg is járjuk a poklot, mindig fel lehet állni, és újra elindulni az élet felé, mert ha olykor nehéz is elhinnünk, mindig van tovább.
Nyitókép: 123rf
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
