Bűzlő kastélyok, nyilvános vizelés és fürdés megtagadás - életképek a múltból

Manapság a legtöbb embernek határozott elképzelései vannak azzal kapcsolatban, hogy mi számít higiénikusnak és mi nem. Például naponta legalább egyszer illik fürdeni – de sokak szerint, aki igényes, az kétszer is tusol –, minden nap alsót cserélni és a fogmosást sem lehet túlzásba vinni. Régen azonban egészen más dolgok számítottak higiénikusnak és akadtak olyan szokások is, amelyeket manapság képtelenség ép ésszel felfogni.

Mocskos és bűzlő kastélyok

Ki gondolná, hogy a csodás kastélyok és királyi paloták, amelyeket a filmeken mindig csillogónak, kényelmesnek és fényűzőnek ábrázolnak – és a korabeli festmények is ezt próbálják elhitetni velünk – a valóságban undorítóan mocskosak és büdösek voltak. Nem csoda, hogy a legtöbb uralkodónak az egész udvartartással együtt folyamatosan mozgásban kellett lennie, mivel néhány hónap használat után a kastélyok lakhatatlanná váltak. Ennek oka, hogy ekkoriban a többség oda piszkított, ahova csak akart, így a bálok résztvevői a folyosókon, a lépcsőknél vagy a függönyök mögött könnyítettek magukon.Nem meglepő, ha emiatt a paloták gyorsan elhasználódtak, az uralkodónak és kíséretének – amely egyébként sok esetben több ezer főből állt - pedig tovább kellett állniuk és elköltözni egy követező, tiszta kastélyba.

Nyilvános vizelés

Persze nem mondhatjuk, hogy mindenki a sarokban végezte el a dolgát, akadtak olyan szerencsések is, akiknek jutott éjjeli edény és egy inas, aki segített a megkönnyebülésben – ám nem akárhol és nem akárhogy! A királyi udvarokban az egyik legnagyobb illetlenségnek az számított, ha valaki modortalan módon félbehagyta a társalgást, mert mondjuk szólította a szükség. Ehelyett, ha például egy hölgy túl sok bort ivott és ki kellett (volna) mennie, csak intett az inasának, aki mögé állt, a szoknyája alá helyezte az éjjeli edényt, és... Igen, ott, a beszélgetés közben végezte el, amit el kellett végeznie.

Forrás: AFP/Ludovic Marin

Szabadesés

Természetesen azért akadtak illemhelyek a régi épületekben is. A középkori várakban például minden emeleten található volt általában egy, a falból kiugró kis építmény, amely azt a célt szolgálta, hogy könnyíthessenek magukon az ott lakók. Az már egy másik kérdés, hogy a lyuk, amelybe pottyantani kellett, a semmibe vezetett... Ha megnézzük a középkori erődöket, akkor nagy valószínűséggel még most is láthatunk rajtuk ilyen kiszögelléseket, alattuk pedig nem véletlenül van elszíneződve a fal... Igen, ott folyt le, aminek le kellett folynia.

Ne fürgyé' le!

A XVI.-XVIII. század szülöttei azonban nemcsak az illemhelyekkel, hanem a tisztálkodással is hadilábon álltak. Mivel úgy vélték, hogy a pestist és a szifiliszt a víz terjeszti, így igyekeztek elkerülni a fürdést. Ez odáig fajult, hogy egyesek évente egyszer fürödtek csak, sőt a Napkirály büszkén vallotta, hogy ő bizony életében összesen csak kétszer tisztálkodott meg alaposan,Marie Antoinette azonban minden hónapban alámerült egy kád vízben, ami meglehetősen soknak és amolyan különc szokásnak számított abban az időben.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek