Könyörgöm, ha neveletlen a gyereked, ne vidd múzeumba

Nincs bajom azokkal az emberekkel, akik nem jártasak valamilyen témában. Nem lehet mindenki élő lexikon, ugyebár. De attól valami mélyen elkezd bennem bizseregni, ha valaki nagyot akar mondani, miközben lövése sincs az éppen terítéken lévő témáról.

Többször is összefutottam már a kultúrbarbárokkal, és bár túléltem, sebeket hagytak bennem, rajtam, körülöttem, amik a mai napig fel-feltépődnek.

Ismerd fel a kultúrbarbárt, és próbáld a lehető legtávolabb tartani magadtól!

Végre eljutottam a Bosch kiállításra. Őszinte leszek, nem vagyok kifejezett kedvelője a festőnek, a munkásságát sem ismerem behatóan. Ám érdekelt, és szívesen vettem a kiállítótérben elhelyezett útmutatásokat. Így hozzávetőleg úgy sétáltam ki, hogy megismerhettem a munkásságát, és a mögötte rejlő motivációkat, környezetet.

Sajnos voltak, akik nem így álltak hozzá. Egy anya például úgy érezte, neki nem kell elolvasnia a képek mellett lévő kis szöveget, anélkül is meg tudja villantani kulturáltságát a fia előtt.

„Nekem ez kissé Dalis" – hangzott el a szájából. Dalis? Maximum Dalit idézi, hiszen Dali jóval később élt és alkotott, tehát Bosch képe nem lehet Dalis. Tudom, ez szőrszálhasogatás, legalább ismer egy másik neves festőt is az anyuka. De ő nem állt le, folytatta.  

„Oh, ez olyan futurisztikus!" – engedett el egy halk megszólalást, mikor meglátta a fémvázas repülő szerkezeteket. Oké, én itt már fogtam a fejemet, és sajnáltam a gyerekét, hogy ilyen kulturális mintát nyújt számára a szülő.

Azt hittem, ezzel vége, de nem, a kultúrbarbárok szép számmal voltak jelen a kiállításon. Az egyikük például a párjának mutatott rá - a szerinte egyértelműen űrhajókra -, miközben a kép alá oda volt írva, hogy azok magházak. Értem én, hogy a művészetben benne rejlik az alkotás sajátos értelmezése, de azért a f*sznak is van vége!

Forrás: Shutterstock

Aztán jöttek a sutyiban vizes kulacsot meghúzók, akik nem is értem, hogy gondolták, hogy ilyen értékes festmények mellett, tömegben – mert az volt -, ihatnak, miközben a múzeumokban ez mind tilos. Már rendesen azt vártam, hogy előkerül a kolbászos szendvics is...

A hangoskodókról, a telefonálókról talán nem is érdemes szót ejteni, pedig számomra rém idegesítőek voltak, de őket legalább ott lehetett hagyni, ha nem épp mögém álltak be megvitatni a kapcsolati problémáikat.  

És akkor a kisgyerekesekről nem is beszéltem még.

Egyrészt egy ilyen kiállítás nem való 12 év alattiaknak. Nem csupán azért, mert halálra unják közben magukat, de a képek tartalma sem hiszem, hogy egy gyerek számára kellően felfogható, inkább csak felkavarja őket. De legyen, próbálkozni lehet, de ne ott kezdje el fegyelmezni apuka a körülbelül 8 éves gyereket, mert az már menne a beígért fagyizásra.

Igen, úgy vélem, aki gyereket visz múzeumba, az nagyon is jól teszi, egyszer el kell kezdeni a kulturálódást, de erre talán jobb a Természettudományi Múzeum, ami számára is érdekes. Mert így bizony csak újabb kultúrbarbár generációk fognak felnevelkedni, akik érzik, hogy jegyet kéne váltani egy ilyen jellegű kiállításra, de közben felnőttként is jön majd az élmény gyerekkorukból, és összebarbárkodják más élményét.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek