Manet: A Balkon - és ami mögötte van

Édouard Manet "A Balkon" c. festményén egy hétköznapi, talán kissé unalmas jelenetet láthat az avatatlan szemlélődő. Pedig rengeteg részlet árulkodik a kor és a szereplők kisebb-nagyobb titkairól...

Ez a kép már csak azért is jelentős, mert ez volt az első, melyet Manet végre kiállíthatott a híres-neves Szalonban. Mondjuk, eladni már nem tudta, de talán jobb is így, hiszen annyira szerette ezt az alkotását, hogy egészen haláláig a műtermében tartotta.

Forrás: Wikipedia

Na de miért lehetett ez a kép ilyen kedves a festő számára?

Először Berthe Morisot festőnő tekintete és eleganciája tűnhet fel nekünk. Berthe 27 éves volt, amikor Manet megfestette. Nem sokkal korábban ismerkedtek meg a Louvre-ban, ahol a fiatal nő valamelyik régi mester művét másolta. A 19. században ez mindennapos dolog volt, főleg a nők éltek ezzel a lehetőséggel - mivel ők nem járhattak a művészeti akadémiára. Abban az időben az ifjú hölgyek a lakásukat is csak kísérővel hagyhatták el, így az teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy élő akt modellt festhessenek meg. Sőt, tabu témákat sem festhettek! Kizárólag a természet, játszadozó gyerekek és a portréfestés volt megengedett számukra.

Amikor bemutatták őket egymásnak, a festőnőnek már komoly sikerei voltak a Szalonban - ellentétben Manet-val, akinek folyamatosan botrányt kavartak a képei. Bár ez mai szemmel nehezen érthető, hiszen már ártatlan semmiségnek tűnhet az, ami akkoriban polgárpukkasztó skandalumnak minősült. De akármennyire is szerette feszegetni a határokat Manet, nagyon is vágyott a hivatalos elismerésre. Talán ez motiválhatta, hogy végre egy olyan visszafogott képet fessen, mint a Balkon...

De mitől is számított ez a kép visszafogottabbnak, mint a többi képe?

Tudni kell, hogy nem ez volt az első Berthe-et ábrázoló kép. Tizenegyszer festette meg őt a festő, de ez volt az első, ahol többen szerepelnek. A többi Berthe-et ábrázoló képen szinte mindig egyedül látható a lány, ami abban az időben meglehetősen kompromittáló viselkedésnek számított.

Forrás: Wikipedia

 

Mindketten gazdag polgári családból származtak, és köreikben egy fiatal hölgynek nem volt ildomos egy festő műtermében egyedül tartózkodnia. Így Manet azzal, hogy "társaságot festett" a lány köré, elhárította az erkölcsi akadályát annak, hogy végre a Szalonba kerülhessen a képe.

Az azonban, hogy igazán Berthe Morisot állt a művész érdeklődésének középpontjában, jól látható. A festménynek ő a csodált főszereplője, egészen előre ülteti az erkélykorláthoz, amivel kiemeli a társaságból, és ezzel egyértelműen ráirányítja a figyelmet.

Manet és Berthe egymáshoz fűződő érzelmeiről csak erős sejtéseink vannak. Ám annyi biztos, hogy hét évvel azután, hogy megismerték egymást Manet-val, Berthe feleségül ment a festő testvéréhez, Eugéne-hez. Könnyen megeshet, hogy ebben a házasságban szerepet játszott az is, hogy a rokonsági kapcsolattal közelebb kerülhettek egymáshoz Édouard-ral...

Sőt, a Balkon árulkodik arról is, hogy mi volt az, ami Berthe és Manet érzelmeinek az útjába állhatott.
A két nő mögött az elismert tájképfestő, Antoine Guillemet alakja magaslik ki. Azonban, ha figyelmesen megnézzük, áll még ott valaki a háttérben. A sötétben Manet házasságon kívüli fiát láthatjuk, tálcával a kezében. A fiú édesanyja a Manet házban zongoraleckéket adó fiatal, holland nő volt. A festő, fia születésekor 20 éves volt. Anyának és gyermekének bérelt egy kis lakást, ahol rendszeresen látogatta őket.

Forrás: Wikipedia

Feleségül csak az apja halála után vehette az asszonyt, mert különben a morózus apa megszüntette volna a busás apanázst. Hiszen köreikben egy zongora tanárnővel kötött házasság méltóságon alulinak számított. Ám Manet később sem vette a nevére a fiút - úgy élt velük, mint az asszony kisöccse. Hiszen a festő presztízsébe ez nem fért volna bele: ő sosem tartott a bohémekkel, mindig alávetette magát az úgynevezett jobb társaság törvényeinek.

Ám az egyik legfontosabb "szereplőről" se feledkezzünk meg! Magáról az erkélyről, melyet a festő még a színeivel is kiemelt! Párizsban természetesen addig is voltak erkélykorlátok a házakon, azonban Manet korában szinte státuszszimbólumként nyúltak végig minden új épületen.

Haussmann báró - aki húsz éven keresztül várospolitikusként működött a francia fővárosban - teljesen modern metropolisszá változtatta azt. A régi, középkori városrészeket lebontatta, széles sugárutakat és reprezentatív tereket építtetett helyettük.

Egyrészt a higiéniás viszonyok javításának érdekében, de a jómódú polgárság igénye is befolyásolta döntésében: a burzsoázia nagy, modern, belvárosi lakásokban kívánt élni. És végül, de nem utolsósorban az is szempont volt, hogy az új városrendezés révén jobban tudják kezelni a lehetséges felkeléseket - ami, mint tudjuk, a franciáknál könnyen előfordulhatott.

Tehát ezekhez az új lakóházakhoz hozzátartozott az erkély, és annak díszes korlátja, ami a modernség és jómód jelképe volt, így a képen szereplőkről is megtudhatjuk, hogy a burzsoázia elismert és kivételezett tagjai.

Forrás: Origo
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?