Na de hol vannak a női festőművészek?!

A művészettörténetet is évszázadokig férfiak írták, akik azzal egyértelműsítették a tradicionális szerepeket, hogy említést sem tettek a női alkotókról.

Annak ellenére, hogy nem hallottunk róluk, és nem ismerjük festményeiket, a művészettörténet minden korszakának vannak jelentős női alakjai. Sokan közülük híres apjuk vagy férjük árnyékában dolgoztak, és alkotásaik nem ritkán az ő nevük alatt kerültek nyilvánosságra.

A női művészek kutatása hihetetlen érdekességeket rejt magában. Mindig is nagyon izgatott, hogy a szinte átugorhatatlan akadályok, társadalmi ellenszél vagy akár megvetés ellenére is kik voltak azok a bátor lányok, asszonyok, akik a művészetekben legalább olyan színvonalon alkottak, mint sok férfi kortársuk.

Az első női művész, aki rá merte írni nevét a festményeire - ezzel felvállalva: ő bizony nő létére "férfi" terepre merészkedett Caterina van Hemessen.

Az önarcképe a legkorábbi alkotás, amelyen a művész a festőállványnál dolgozva, saját képmását festve ábrázolja magát. Ezzel nem csak az első ismert női művész lett, akiről tudunk, hanem egy új önarckép-ábrázolásmód kitalálója is. Soha előtte nem jelenítette meg magát művész ily módon.

Ugyan tartotta magát a szabályokhoz, de mégis magabiztosságot sugároz. És láthatóan tisztában van egyedi helyzetével, ami a festményen látható feliratból is jól érzékelhető:

Akár azt is írhatta volna, hogy én Catharina van Hemessen így bizonyosan megmaradok az utókor emlékezetében! ;)

Catharina az 1500-as évek első felében, egy festő apa és egy jómódú kereskedőcsaládból származó anya lányaként látta meg a napvilágot Antwerpenben. Polgári származásának köszönhetően pedig lehetősége nyílt humán műveltséget szerezni.

A mesterséget - mint későbbiekben annyi művésznő - az édesapja műhelyében tanulta ki. A lányoknak csak az édesapjuknál, rokonnál vagy családi jóbarátnál volt lehetőségük a festészetet elsajátítani, majd a "nőkhőz illő" műfajra specializálódni.

Nem sokkal azután, hogy házasságot kötött egy jó nevű zenésszel, a házaspár meghívást kapott Habsburg Máriától (Magyarországi Máriától, II. Lajos özvegyétől) a spanyol udvarba. Mecénásuk halála után a rájuk hagyott jelentős évjáradékkal visszatértek hazájukba. Nagy valószínűséggel ez az anyagi biztonság is hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebbet nyúlt ecsethez: mivel az alkotásra már nem volt anyagi kényszer.

Így 45 éves korára jutott el oda, hogy egy Hollandiáról megjelent könyvben Hemessent mint híres festőnőt megemlítsék. És ez bizony nagy dolog volt!

A művésznő 1588-ban, 66 éves korában halt meg Antwerpenben.

Mint láthatjuk, Catharina van Hemessen már életében elismert festő volt, akit a hírneve egészen a 17. századig túlélt. Aztán mintha a föld nyelte volna el, neve teljesen eltűnt a művészettörténet palettájáról.

Nyitókép: Origo