Miattad hiszek a szerelemben: ezerszer is hozzád mennék feleségül…

Mi is csak két átlagos, életigenlő fiatal voltunk. Én 19, te 23 éves voltál, amikor betoppantunk egymás életébe. Úgy rántottál magaddal, mintha ez lett volna a sorsom, és már az első pillanattól fogva tudtam, hogy veled akarok lenni. Egy kicsit kellettem magam, és nem akartam, hogy tudd, minden egyes pillanatban azt várom, hogy keress, de nem sokáig tudtam álcázni a gyerekes rajongásomat.

A humoroddal azonnal levettél a lábamról, és már az elején bebizonyítottad, hogy bármire képes vagy értem. Az első, nem hivatalos randinkon szó nélkül otthagytad a barátaidat, autóba pattantál, és bár egy pillanatig nem hittem el, hogy mindjárt nálam vagy, tíz perc múlva a ház előtt álltál. Én izgatottan lestelek az ablakból, aztán mint egy kisgyerek, szaladtam ki hozzád, és órákig csak kocsikáztunk, zenét hallgattunk, és beszélgettünk az élet nagy dolgairól.

Az volt az utolsó szilveszter, amit külön töltöttünk, mégis te voltál az első, akinek boldog új évet kívántam. Titkon reméltem, hogy innentől kezdve mindig veled koccintok majd először éjfél után pár perccel, és ez azóta is így van.

Szép lassan felnőttünk egymáshoz, összeköltöztünk, vállalkozásba kezdtünk, leküzdöttünk rengeteg akadályt, és bár néha úgy tűnt, jobb, ha elengedjük egymás kezét, végül kitartottunk egymás mellett. Így kellett lennie, mert én még hiszek abban, hogy létezik igaz szerelem. Hogy létezik egy olyan társ, akivel egymásnak lettünk teremtve, és akivel még ha nagy harcokat is kell megvívni, végül mindig visszatalálunk egymáshoz. Nekem te vagy ez a társ. Te vagy a nagybetűs szerelem, az igazi férfi, akiért mindenre képes vagyok.

Ennél valódibb már csak az anyakönyvvezető előtt elhangzott igen volt, amit bár kissé félénken, könnybe lábadt szemmel mondtam ki, mégis a legboldogabban, hiszen erre vágytam mindig.
Kimondani a boldogító és új életet szimbolizáló igent olyasvalakinek, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, és minden egyes hibámmal együtt úgy szeret, ahogy soha, senki. A sorok között sétálva csak téged láttalak, senki mást, és arra gondoltam, milyen baromi szerencsés vagyok, hogy te vársz az oltárnál, és a feleséged leszek.

Miattad hiszek az igaz szerelemben.

Most itt ülünk a saját lakásunk kanapéján, kéz a kézben, kortyolgatva a kedvenc fehérborunkat, és azon merengünk, milyen hosszú utat jártunk be együtt. Néha még hihetetlen, hogy ennyi mindent veled éltem meg, de már el sem tudom képzelni, mi lenne velem nélküled. De tudod mit? Nem is akarom, még akkor sem, ha néha az agyamra mész.

Tőled akarok gyerekeket, veled akarok minden este összebújva aludni, és neked akarom minden reggel először azt mondani: jó reggelt! Veled akarok mindent, ami egy életben történhet, legyen jó, vagy rossz, mert tudom, hogy együtt mindenre képesek vagyunk, és szeretném, ha tudnád, te vagy az, akinek százszor is igent mondanék. Hálás vagyok érted, és a szerelmedért. Boldog első házassági évfordulót!

Nyitókép: Shutterstock