Óriási szerencsém volt, amiért az orvosom viszonylag időben felismerte a problémát. És még nagyobb szerencsének tartom azt, hogy nem a megszokott sablonkezelést kaptam, amitől rendkívül idegenkedtem.
A Női igazságok című könyv olvasása után tudtam, merre induljak. Egy olyan szülész-nőgyógyász írta, aki holisztikus és természetes terápiákkal is foglalkozik. Mint kiderült, a fő szakterülete a természetes hormonterápia volt. A leírtak alapján azonnal tudtam, nála a helyem. Végre egy olyan szakemberhez kerültem, aki nem a tünetekre koncentrált, hanem a kiváltó okokra.
Onnan is tudtam, jó helyen vagyok, hogy a fizikai okokon kívül nagy hangsúlyt helyeztek az esetleges lelki okok feltárására és gyógyítására is. Számomra ez rendkívül fontos szempont volt, mélyen hiszem, hogy teljes gyógyulás csak így lehetséges.
A lelki okok felderítése során fontos, hogy tájékozódjunk. Egyrészt létezik a betegségek lelki okának gyógyításában egy szimbólumszótár, amit érdemes megnézni első körben. Utána viszont mindig meg kell vizsgálni az adott beteg életét, élethelyzetét, működését is. Így kaphatunk teljes képet arról, honnan indult el a folyamat.
Az alapértelmezés egyértelműen a nőiséghez és az anyasághoz kapcsolódik. Sok esetben – ahogyan nálam is – megfigyelhető, hogy olyan élethelyzet alakul ki, ahol a nő nem lehet nő.
Nem lehetek jó értelemben sem gyenge. Nem lehetek befogadó, odaadó, meg kell keményítenem magam valami miatt. Ekkor egy nő a saját természete ellen kezd élni.
Sokszor lelki- vagy fizikai önvédelemről beszélünk, melynek során egyre inkább férfias attitűdöket veszünk fel. A mai társadalomban sajnos ezt sokan csak későn vesszük észre, mert természetesnek tűnik. Ahol folyton azt halljuk, hogy egyenjogúság van, építsünk karriert stb., fel sem tűnik, merre haladunk. Elfelejtjük a klasszikus működést: egyre több nő nem főz, nem varázsol otthont a családja számára. Nyilván nem azt állítom, mostantól aztán a nőnek a tűzhely mellett a helye és kész. Egyáltalán nem. De a két dolog a mai világban sem összeegyeztethetetlen, mindenki meg tudja találni a számára megfelelő középutat.
Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Amikor egy nő veszélyben érzi magát, megváltoznak benne a lelki folyamatok. Kialakul egy folyamatos védekezési reflex, egy állandó stressz, ami előbb-utóbb megbosszulja magát. Számos esetben megfigyelhető a működésben, hogy ilyenkor a nők elkezdenek túlságosan is a testükre figyelni. Rengeteget edzenek, már-már férfias izmokat építenek. Nem nehéz rálátni, ez is egyfajta védekezés, pajzs, támasz a külvilágból érkező dolgok ellen. Gyakran valamilyen típusú bántalmazás is megfigyelhető ilyen betegség esetén.
Nálam egyértelmű volt, hogy a bántalmazó kapcsolatomba való belesüllyedés okozta a problémáimat. Másoknál okozhat meghasonulást az is, hogy nem tudják, hogyan egyeztessék össze a rengeteg női szerepet, amit ma élni kellene. Nehéz úgy lágy, befogadó nőnek maradni, hogy közben képviseljük az érdekeinket, ha karriert is szeretnénk építeni, amivel az égvilágon semmi gond sincs. Ráadásul iszonyú nyomás nehezedik a mai nőkre: van egy általánosan elfogadott nőideál, és ha attól valaki eltér vagy nem képes elérni, kemény kritikákkal illetik.
Jogosan merül fel a kérdés ezekben az esetekben: hol vagyok ebben én?
Mi az, amit adok és mit kapok? Számítanak-e a saját igényeim, tudok-e határokat húzni?
Nem utolsósorban, de felmerül a bántalmazás kérdése is: nem az ütésekre gondolok. Egy lelkileg, érzelmileg romboló kapcsolat nagyon mélyre tudja süllyeszteni az embert. Ahol folyton alá kell rendelődnöm, ahol megaláznak, ahol elszámoltatnak és sorolhatnám, ott bizony nehéz befogadónak maradni.
A másik lehetséges kiváltó ok az anyaság fogalmához köthető. Ez lehet az előbb felsorolt dolgok következménye, mert úgy érzem, így nem szülhetek. De szólhat arról is, hogy ha anya leszek, minden megváltozik. Lehet attól félelem bennem, hogy vajon jó anya leszek-e? A megváltozott dolgokat hogyan tudom majd kezelni? Mit és mennyit kell majd feladnom az életem fontos dolgai közül azért, mert gyermekem születik? Merjek-e szülni annak, akivel együtt élek?
Egy biztos: a teljes gyógyuláshoz a testet és a lelket is támogatni kell. Nekem volt egy bevált gyakorlatom: minden elváltozást elképzeltem magam előtt.
Elképzeltem, hogy szeretetet és elfogadást küldök nekik. Gondolatban elmondtam: megértettem és elfogadtam a tanításotokat, de már nincs rátok szükségem. Szeretettel elengedlek benneteket.És láttam a lelki szemeim előtt, hogy ez az energia beburkolja „őket" és „ők" elhagyják a testemet.
A teljes gyógyulás folyamata hosszú és nehéz volt, a természetes módszerek nem hatnak drasztikusan. De az biztos, hogy minden kiváltó okot megszüntettek fizikailag, én pedig hozzá raktam a lelki összetevőket. Megérte. Mindenkit arra biztatok, hogy ne sajnálja az időt és a fáradtságot, keressen természetes módszerekkel foglalkozó orvost, természetgyógyászt, mert van remény!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.