Esküvő, gyerek, ház - ez lenne a kötelező sorrend?

Persze én sem akartam feltétlenül házasságot, de arra se vágytam, hogy egy kacsalábon forgó házban éljek utódok nélkül, ahogy arra sem, hogy 2-3 gyerekkel életem végéig a szüleimnél lakjak. De a mai világban, ahol oly nehéz a másik felünket megtalálni és a családalapítás feltételei sem minden esetben hullanak az ölünkbe, - az ingatlanvásárlás körülményeiről és költségeiről nem is beszélve -, nem akartam elégedetlenkedni és megpróbáltam úgy élni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a sorrend már teljesen mindegy volt.

És így is lett - szerencsésnek mondhatom magam, mert harmincéves létemre jórészt mindenem megvan, amit szerettem volna, bár nem abban a tipikus - „ahogy annak lennie kell" - sorrendben. Nem randiztam a férjemmel hónapokig, nem jártam vele éveket, és nem laktunk együtt több évtizedet, mire bármi komolyabb is történt volna.

Szóval az esküvő után már minden úgy jött, ahogy az szokás. Vagy mégsem? Előbb kellett volna letelepednem, és csak utána gyereket vállalni? Elgondolkoztam, vajon életünk nagy, meghatározó eseményei tekintetében mi a szokás? Mi alapján tesszük, amit teszünk, követünk egy rendszert, vagy csak úgy sodródunk az árral? És mi történik, ha valami nem úgy történik és nem olyan sorrendben, ahogy annak kellene?

Én „megszegtem" a dolgok már-már kötelezőnek vélt egymásutánját, mert egyáltalán nem érdekelt, és nem úgy éltem a mindennapjaimat, hogy görcsösen ragaszkodtam egy elvárt normához. Ellentétben sok más emberrel, akik ezt a témát úgy hiszem, kicsit túlmisztifikálják.

Ott van például az egyik barátnőm, aki mindent akkor csinált az életében eddig, ahogy azt a társadalom elvárta tőle. Tízévnyi együttélés után ő döntötte el, hogy most már ideje a lánykérésnek, ő könyörögte ki az esküvőt, majd mikor ez mind „le volt tudva", belevágott a lakásvásárlásba, mert ugyebár egy gyerek csak a biztos alapokon nyugvó családi közegbe érkezhet. Az ingatlanbizniszt pedig – ahogy az várható volt – a gyerektéma követte a napirendben, amit ismét ki lehetett pipálni, hiszen éppen most várandós.

Nem szeretem, amikor valaki azért csinál bizonyos sorrendben dolgokat, mert a szülei, a családja, az emberiség, vagy akárki így várja el tőle. És mi van, ha éppen nem most van itt az ideje a gyerekvállalásnak? Mert történetesen tudom, hogy a férjével éppen nem a legboldogabb napjait éli.
Nyilván teljesen más a helyzet, hogyha valamit tényleg egy előre eltervezett rendszer alapján szeretnénk megvalósítani, de úgy vélem annyi kiszámíthatatlan dolog és akadályozó tényező jöhet szembe velünk manapság, hogy senki nem fog és nincs is joga megszólni minket azért, mert más dolgokat helyezünk előtérbe az életünk során.

Nem baj, ha nem a megszokottat követjük, és a főbb mérföldkövek egymásutánjáról máshogy vélekedünk. Senki sem lesz kevesebb attól, hogy előbb esik teherbe, minthogy lakást venne, vagy éppen több hónapnyi ismerkedést követően költözne oda a párjához. Mindenki úgy élje az életét, ahogy neki jól esik, és azt a sorrendet kövesse, amelyiket jónak látja, ha pedig az a rendszer az életében, hogy nincs rendszer, az is egy teljesen elfogadható elhatározás.

Nyitókép: Shutterstock