Túl dögös vagy, a csajom nem öltözhet így!

Pedig a kettőt sosem vette fel egyszerre: ha felül mutatott valamit, akkor biztos, hogy egy hosszabb szoknyát vagy nadrágot választott a szexibb darab mellé. Míg korábban nagy öröm volt számára a gardróbszekrénye kínálatában elveszni, most csak szomorúságot és bánatot érzett. Régen minden egyes ruhához szép emlékek fűződtek: egy sikeres tárgyalás, egy boldog családi ünnep vagy csajos kiruccanás. Most viszont semmi mást nem látott, mint tiltólistás holmikat, annak ellenére, hogy a párja is egy ilyenben látta meg először.

Hoppá, nem csak nekem tetszik a barátnőm!

Vadítónak, csábítónak tartotta, le sem tudta róla venni a szemét. Büszke volt rá, hogy egy magabiztos, humoros, szórakoztató lányt talált, aki nemcsak szép, de érdekes is. Aki mellett nem lehet unatkozni, mert mindig kitalál valamit, amivel meglepi a szerelmét. Aztán rájött, hogy nemcsak ő veszi észre a lányt, hanem a többi férfi is, és folyton vetélytársakat látott az utcán séta közben éppúgy, mint a bevásárlóközpontban.

Ő pedig úgy gondolta, jobb elkerülni a veszekedéseket, ezért igyekezett megfelelni a párjának. Egy ideig azért lázadt: szolid ruhában indult el otthonról, és a kocsiban átöltözött. Ám minden egyes alkalommal sírni tudott volna, annyira megalázónak tartotta ezt. Végül úgy döntött, inkább hagyja a dögös ruhákat, hátha attól javul a helyzet. Így is lett: a férfi elégedett volt. A lány viszont egyre elkeseredettebb.

Mert pontosan tudta, hogy rossz irányba indult, ami nem a boldogsághoz, hanem végeláthatatlan szomorúsághoz vezet. A szíve összeszorult, mikor a jövőjére gondolt.

Amikor aztán a barátja már nemcsak a ruháit akarta ellenőrizni, hanem a társas kapcsolatait is - hova megy, kivel és miért -, elege lett. Határozottan a férfi elé állt, és röviden, tömören fogalmazva szakított vele. A másik részéről persze csak úgy záporoztak a szidalmak, mindennek elmondta, csak kedvesnek és értékesnek nem. Ám már ez sem érdekelte, csak az, hogy minél hamarabb bezárhassa lakása ajtaját a férfi háta mögött.

Lehet olyan ismét, amilyen régen volt?

Bár ezután már megtehette volna, hetekig nem változtatott az öltözködésén, se kedve, se ereje nem volt hozzá. Aztán egy napon a legkedvesebb kolléganője szülinapi bulit szervezett, ő pedig készülődéskor - kissé bátortalanul - egy régi kedvencét vette le a vállfáról. Belebújt, és a ruha - mintha varázsereje lett volna - azonnal mosolyt csalt az arcára.

A buli végeztével fáradtan ugyan, de annál boldogabban tette vissza a fogasra a ruháját, és már előre örült annak, hogy másnap reggel ismét szabadon válogathat a szép darabok közül. Tudta, hogy nemcsak erre az egy estére volt újra az övé ez az érzés, hanem ettől kezdve megint olyan lehet, amilyen régen volt. Senki kedvéért nem akar és nem fog megváltozni, hiszen a szivárvány összes színét hordozza magában - és mostantól nem hajlandó emiatt szégyenkezni, inkább büszke lesz rá.

Nyitókép: Shutterstock