Cölibátust fogadtam, amíg nem jön az igazi (18+)

A napokban olvastam egy cikket arról, hogy egyes sztárok az életük bizonyos fázisaiban a cölibátus mellett döntöttek. Lady Gaga egy ideig például rettegett attól, hogy a nemi aktus közben a partnere elszívja a kreativitását, ezért inkább száműzte a szexet az életéből, míg Lenny Kravitz elhatározta, hogy vár az esküvőig, és három évig nem is feküdt le senkivel. Most írhatnám, hogy teljesen megbotránkoztam ezen, de valójában én is szexmentes életet élek egy ideje. Nem így terveztem, de ha már eddig kitartottam, szeretnék addig várni, amíg meg nem találom az igazit.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy szeretem és élvezem a szexet, nem vagyok frigid vagy aszexuális. Bár későn érő típus vagyok, 18 évesen vesztettem el a szüzességemet, utána viszont nem voltam prűd és sok mindent kipróbáltam. Mivel nehezen jöttek össze a párkapcsolataim, sokat ismerkedtem és ha valakit megkívántam, azzal lefeküdtem. Ez nem azt jelenti, hogy fűvel-fával ágyba bújtam, például az egyéjszakás kapcsolatok soha nem vonzottak, de mindig is szerettem a jó szexet.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, igazából minden férfiban a nagybetűs szerelmet kerestem, és mivel baromi naiv voltam, így sokan kihasználtak. Az első ébredésem talán az volt, amikor beleszerettem egy férfiba, aki mindig csak akkor keresett, ha ágyba akart bújni velem. Nem bánt szépen velem, én pedig először tettem fel a kérdést magamnak, hogy mégis mit keresek az ágyában, miért hagyom, hogy ezt tegye velem? Ha belegondolok, sokszor feküdtem le csak azért valakivel, mert szerettem volna neki megfelelni és mert féltem, hogy ha nemet mondok, akkor nem látom többé. Volt például egy exem, aki a durva szexet szerette, én pedig sosem mertem neki elmondani, hogy nekem ez nem jön be. Az már más kérdés, hogy fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rákérdezzen, engem mi tenne boldoggá.

4 évvel ezelőtt voltam utoljára igazán szerelmes, de a kapcsolatnak hamar vége lett, mert az érzéseim nem leltek viszonzásra. Utána volt még egy próbálkozásom, az is kudarcba fulladt és akkor tettem egy fogadalmat, hogy jobban fogok vigyázni a testemre és a lelkemre. Akkorra már annyi lelki sérülést szedtem össze, hogy mindenképpen szükségem volt egy hosszabb szünetre, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez több, mint három évig fog tartani.

Tudom, hogy ez manapság nagyon régimódian hangzik, de már csak olyan férfit szeretnék beengedni a testembe, aki nem csak egy menetet akar, hanem engem is, szőröstül-bőröstül. Szeretnék szerelemből szeretkezni, úgy hozzáérni valakihez, hogy beleremeg és fordítva. Azt akarom, hogy ez jelentsen valamit mindkettőnknek, hogy mindennél jobban vágyjunk egymás érintésére. Nem akarom soha többé azt érezni, hogy (ki)használnak, és csak egy vagyok a sok közül.

Amikor ezt elhatároztam, azt hittem, hogy gyorsan jön majd az igazi az életembe, de nem így lett, immáron több, mint három éve egyedül élek. Voltak periódusok, amikor nem is érdekelt a szex, volt, amikor ordítani tudtam volna a feszültségtől és persze nem egyszer kapartam a falat és azt éreztem, hogy nem bírom tovább és már akárkivel lefeküdnék, csak érjen már hozzám valaki! Aztán amikor ott volt a lehetőség, mert szexre mindig lehet találni pasit, akkor elment tőle a kedvem. Az jutott eszembe, ha már eddig kibírtam, akkor most már ne dobjam oda magam akárkinek.

Olyan ez, mint egy második szüzesség, amit az arra érdemes férfinak szeretnék odaadni. Néha persze elbizonytalanodok, van-e ennek bármi értelme, néha pedig azt gondolom, kellett ez az időszak, hogy meggyógyuljon a lelkem.

Anna történetét Vörös Bella jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock