Végül összeomlott a színlelt boldogságunk...

A veszekedésekre nekem a munka volt a megoldás. A munka miatt még többet veszekedtünk. Az állandósult viták miatt pedig... még többet dolgoztam. De most már tudom: a munka csak az egyik ilyen mondva csinált - te valóst mondanál - indok volt, amin csatázhattunk. Egy ürügy, amiért bánthattuk a másikat. Mert lássuk be, csak okoltunk, vádoltunk, no meg persze ítélkeztünk a másik felett, ahelyett, hogy hallgatást, értést, de legfőképpen megértést tanultunk volna.

Pedig nem volt ez mindig így. Régen szerettük és tiszteltük egymást: sok nevetés, még több boldogság és gyengédség - igen, ezekre is képesek voltunk valaha. Csak aztán... Aztán valami megváltozott, valami más lett. Ugyan nem egyik percről a másikra, de mi mégsem tettünk semmit. Csupán az első sorból néztük végig, ahogy a bombáink elsüllyesztik a közösen épített, biztonságos erődünket. A közös életünket.

Mentségünkre szóljon, próbáltuk ezt a beszélgetés dolgot is... De már késő volt.Tudod, rögtön a lila köd eltűnése és az általunk szürkére festett hétköznapok megjelenése előtt kellett volna több időt szánni kettőnkre. Akkor talán még képesek lettünk volna értelmesen kommunikálni... Talán. De mi megint okosabbak voltunk, mint kellett volna. A fejünket jó mélyen a homokba dugtuk, és eljátszottuk a boldogságot.

Egy olyan életet, amiben már arra is képtelenek voltunk, hogy értelmesen beszéljünk kettőnkről. Kizárólag a saját gondjaink voltak fontosak, csak azokra kerestük a megoldásokat. A közös problémáink meg... ja, olyanok nem voltak. Ami esetleg lett volna, azt a szőnyeg alá sepertük - a végére pedig egy egész Mount Everest-nyi gond körül csatáztunk.

Alig pár hónap kellett hozzá, hogy testben és lélekben is kilométerekre kerüljünk egymástól. Ha békésen nem is, de éltük a mindennapokat. Igaz, lakótárs? Éltünk egymás mellett, de már rég nem egymással. Elmaradtak az őszinte nevetések, az apró figyelmességek. Elmaradt minden, ami egy igazi élethez kell. Az erőd pedig összedőlt.

És most külön-külön újra beszélni tanulunk. Talán most sikerülni is fog.

Nyitókép: Shutterstock